Finomított cukor, inzulinrezisztencia és Leydig-sejtek működése

A hiperglikémiával összefüggő metabolikus stressz felvetődött mint ami elnyomja a GnRH- és gonadotropin-szekréciót az AMP-aktivált protein-kináz (AMPK) aktiválásán és a mechanisztikus rapamicin-célpont (mTOR) útvonal gátlásán keresztül a hipotalamikus neuronokban, mindkettő tápanyag-érzékelő csomópontként funkcionálva. A krónikus tápanyag-túlkínálat alacsony fokú gyulladást is elősegít az NF-κB-mediált gyulladásos jelátvitelen keresztül, ami elnyomhatja a kisspeptin-KISS1R jelátvitelt, ezáltal csökkentve a GnRH-pulzalitást.

Ez azt jelenti, hogy a cukor negatív hatása a tesztoszteronra nem egyetlen, egyszerű mechanizmuson keresztül érvényesül – a felsőbb szintű agyi szabályozás (hipotalamusz) is érintett, méghozzá kifinomult, tápanyag-érzékelő rendszereken (AMPK, mTOR, kisspeptin) keresztül, amik normál esetben a szervezet energiaállapotát figyelik.

Egy 2082 résztvevőt vizsgáló, 2013-2020 közötti NHANES-adatokra épülő tanulmányban a METS-IR (inzulinrezisztencia-mérőszám, ami a triglicerid, éhomi vércukor, HDL-koleszterin és BMI alapján számítható) független, negatív korrelációt mutatott a tesztoszteronszinttel, a zavaró tényezők kontrollálása után is.

Ez azt jelenti, hogy ez egy nagy, reprezentatív amerikai populáción alapuló, statisztikailag megbízható vizsgálat – a negatív korreláció „függetlensége” (vagyis hogy más zavaró tényezők kontrollálása után is fennmaradt) erős bizonyítékot ad arra, hogy az inzulinrezisztencia önmagában, nem csak más, vele együtt járó tényezők miatt függ össze az alacsonyabb tesztoszteronnal.

Egy vizsgálatban a fruktóz-etetett patkányok Leydig-sejtjeinek alap-tesztoszteronfelszabadulása nem változott a kontrollcsoporthoz képest. Meglepő módon a hCG-re (a Leydig-sejtek fő stimulátorára) adott tesztoszteronfelszabadulási válasz nyolcszorosára nőtt a kontrollcsoportban, de tizenegyszeresére a fruktóz-etetett csoportban – az LH-receptor expressziója is fokozódott a fruktóz-etetett patkányok Leydig-sejtjeiben.

Ez azt jelenti, hogy a Leydig-sejtek maguk nem „romlanak el” egyszerűen a magas cukorbevitel hatására – sőt, paradox módon fokozott érzékenységet (nagyobb hCG-válaszkészséget) mutatnak. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a fruktóz-diétán tartott patkányok Leydig-sejtjei fokozott hCG-érzékenységet fejlesztenek ki, valószínűleg kompenzációs mechanizmusként az alacsonyabb LH-szekréció ellensúlyozására.

Korábban azt gondolták, hogy a krónikus cukorfogyasztás, ami zsigeri zsírfelhalmozódáshoz vezet, elnyomja a hipotalamusz-agyalapi mirigy-here tengelyt a tesztoszteron ösztradiollá alakításán keresztül, ezáltal központi negatív visszacsatolást indukálva. Azonban ez az elmélet felülvizsgálatra szorul a legújabb kutatások fényében.

Ez azt jelenti, hogy a cukor-tesztoszteron kapcsolat magyarázata folyamatosan finomodik – egy korábban széles körben elfogadott elmélet (az aromatizáció-alapú visszacsatolás) most kritikus felülvizsgálat alatt áll, ahogy új, részletesebb mechanisztikus vizsgálatok (mint a fenti fruktóz-Leydig-sejt kísérlet) árnyaltabb képet festenek.

A magas fruktóztartalmú diétán tartott patkányoknál hiperglikémiát, hiperinzulinémiát és magas vérnyomást figyeltek meg. A spermiummozgékonyság 15%-kal csökkent a fruktóz-etetett patkányoknál.

Ez azt jelenti, hogy a magas cukorbevitel hatása nem korlátozódik csak a tesztoszteronra – a spermafunkcióra is közvetlenül kihat, ami összekapcsolja ezt a témát az „Inzulinrezisztencia és szexuális működés” témájú korábbi cikkünkkel, amiben szintén bemutattuk az anyagcsere-zavarok szélesebb hatását a férfi reproduktív egészségre.