Ketogén diéta és tesztoszteronszint: két vizsgálat, két ellentétes eredmény

A vizsgálatban a résztvevők napi 800 kalóriánál kevesebbet fogyasztottak, ami jelentős testsúlycsökkenéshez vezetett (átlagosan -9,3 kg, a testtömeg 14,9%-a 4 hét alatt). Az 1. és 4. héten a teljes tesztoszteronszint átlagosan 0,49, illetve 0,89 ng/mL-rel emelkedett, az SHBG-szint pedig 3,47, illetve 10,94 ng/mL-rel nőtt.

Ez azt jelenti, hogy ez a vizsgálat nem „csak” a ketogén makrotápanyag-arányról szólt, hanem egy nagyon szigorú, drasztikus kalóriakorlátozásról is (napi 800 kalória alatt) – ez fontos, mert lehet, hogy nem maga a „keto” jelleg, hanem a jelentős súlycsökkenés és a fokozott inzulinérzékenység áll az emelkedés hátterében.

A vizsgálat vezető kutatója szerint a tesztoszteronszint jelentős emelkedését figyelték meg a vizsgálat végén, és ennek a növekedésnek majdnem a fele már az egyhetes táplálkozási beavatkozás után megfigyelhető volt, párhuzamosan az inzulinszint drámai csökkenésével.

A „jól reagáló” (high responder) és „gyengén reagáló” (low responder) csoportok között a fő különbség az inzulinérzékenység szintje volt – a gyengén reagálók inzulinrezisztensebbek voltak, annak ellenére, hogy hasonló volt a glikémiás szintjük az orális glükóztolerancia-teszt során.

Ez azt jelenti, hogy a ketogén diéta tesztoszteronra gyakorolt pozitív hatása valószínűleg az inzulinérzékenység javulásán keresztül érvényesül – ez összekapcsolja ezt a témát az „Inzulinrezisztencia és szexuális működés” témájú korábbi cikkünkkel, ahol bemutattuk, hogy az inzulinrezisztencia önmagában is rontja a szexuális/hormonális funkciót.

Egy másik vizsgálatban a résztvevők 3 hétig alacsony szénhidrát-, magas zsírtartalmú ketogén diétát vagy standard diétát követtek. Az eredmény: a teljes tesztoszteron nem változott szignifikánsan a ketogén diéta hatására férfiaknál, de az SHBG szignifikánsan emelkedett a ketogén diéta után a standard diétához képest, mind férfiaknál, mind nőknél.

Ez azt jelenti, hogy ebben a vizsgálatban – ellentétben az előzővel – a teljes tesztoszteron nem emelkedett, viszont az SHBG (a tesztoszteront megkötő fehérje) emelkedése miatt a szabad, biológiailag aktív tesztoszteron csökkent. Ez fontos, hasonló mintát mutat, mint amit a „Vaping és tesztoszteron” témájú cikkünkben is bemutattunk: az SHBG emelkedése „elrejtheti” a valódi hormonális hatást, ha csak a teljes tesztoszteront nézzük.

Egy metaanalízis szerint a nagyon alacsony kalóriájú ketogén diétához való ragaszkodás testsúlycsökkenéssel és tesztoszteronszint-emelkedéssel is összefüggésbe hozható, ugyanakkor az eredmények gyenge módszertani minőségű vizsgálatokon alapultak.

Ez azt jelenti, hogy a két, látszólag ellentmondó eredmény valójában különböző kérdésekre válaszol: az egyik a drasztikus, nagyon alacsony kalóriájú („very-low-calorie”) ketogén diéta hatását vizsgálta elhízott, valószínűleg inzulinrezisztens férfiaknál – itt a súlycsökkenés/inzulinjavulás dominálhatott -, míg a másik egy kevésbé szigorú, standard ketogén diétát hasonlított össze egy kontroll-diétával, ahol az SHBG-emelkedés vált dominánssá.

Az elhízott férfiaknál végzett vizsgálat egykarú (nem kontrollos), kis mintaszámú tanulmány volt, aminek tervezési korlátai limitálják az eredmények általánosíthatóságát – a kutatók maguk is további kutatást szorgalmaztak a téma tisztázásához.

Ez azt jelenti, hogy egyik vizsgálat sem ad végleges, megfellebbezhetetlen választ – mindkettőnek megvannak a maga korlátai (kis mintaszám, rövid időtartam, eltérő módszertan), és a ketogén diéta-tesztoszteron kapcsolat jelenleg is aktívan kutatott, tudományosan nem teljesen lezárt terület.