Szabad tesztoszteron: a ténylegesen „elérhető” hormon

A normál férfiak vérében a tesztoszteron körülbelül 44%-a SHBG-hez kötött, 2%-a szabad (kötetlen), és 54%-a albuminhoz és más fehérjékhez kötött formában kering.

Az SHBG-hez kötött tesztoszteron gyakorlatilag inaktív – nem tud androgénreceptorokhoz kötődni, nem alakulhat át DHT-vé, és nem aromatizálódhat ösztradiollá.

A szabad tesztoszteron kiszámításának széles körben elfogadott módszere egy 1999-es, Vermeulen és munkatársai által publikált tanulmányon alapul, ami a tömeghatás törvényére épülve vezette le az egyenletet.

Az egyenlet az összes tesztoszteron, az SHBG és az albumin mért koncentrációját használja fel, kihasználva a hormonok és a kötő fehérjék közötti, kísérletileg mért kötési affinitásokat.

Az egyensúlyi dialízis (Equilibrium Dialysis, ED) az „arany standard” módszer a szabad tesztoszteron közvetlen mérésére – ez a legpontosabb, de drágább és időigényesebb technika.

A Vermeulen-egyenlettel számított szabad tesztoszteron megbízhatónak bizonyult, és jól korrelál (r=0,92) az egyensúlyi dialízissel mért értékkel – ez azt jelenti, hogy a legtöbb klinikai helyzetben a számított érték is megfelelő pontosságot ad.

A szabad tesztoszteron mérése akkor kap kiemelt szerepet, ha az összes tesztoszteron határeseti, vagy ha olyan állapot áll fenn, ami ismerten torzíthatja az SHBG-szintet (pl. elhízás, pajzsmirigybetegség, májbetegség).

Ez azt jelenti, hogy a szabad tesztoszteron nem „alapértelmezett” vizsgálat minden esetben – inkább egy célzott, kiegészítő eszköz, amikor a kép nem teljesen egyértelmű.

A „bioavailable” (biológiailag hasznosítható) tesztoszteron a szabad frakció plusz az albuminhoz kötött frakció összege – ez az a rész, ami ténylegesen eljuthat a szövetekhez, mivel az albuminkötés gyengébb, mint az SHBG-kötés, és könnyebben felszabadul.

Ez egy szélesebb mérőszám, mint a puszta szabad tesztoszteron – egyes klinikusok szerint pontosabb képet adhat a ténylegesen hasznosítható hormonmennyiségről.

Ha az SHBG-szinted 50 nmol/L felett van, akkor egy „normális” összes tesztoszteronszint sem feltétlenül biztosít elegendő szabad tesztoszteront az optimális működéshez.

Fordítva, ha az SHBG-szinted 20 nmol/L alatt van, a szabad tesztoszteronod megfelelő lehet akár viszonylag alacsony összes tesztoszteronszint mellett is – ez jól illusztrálja, miért nem elegendő önmagában az összes tesztoszteron.

A szabad androgén index (FAI), más néven szabad tesztoszteron index (FTI), az összes tesztoszteron és az SHBG arányából számítható ki: FAI = (összes tesztoszteron / SHBG) x 100.

Ez egy egyszerűbb, közvetett becslés, ami közvetlen korrelációban áll a szabad tesztoszteron értékével – hasznos, gyors referenciapont lehet, bár a Vermeulen-egyenlet pontosabb becslést ad.

Ha az összes tesztoszteronszinted egyértelműen normál vagy egyértelműen alacsony (nem határeseti), és az SHBG-szinted sincs ismerten torzító tényezőkkel érintve, a szabad tesztoszteron mérése gyakran nem ad további, klinikailag releváns információt.

Ez azt jelenti, hogy nem minden vizsgálati alkalommal szükséges – orvosod dönti el, mikor indokolt ez a kiegészítő teszt.

• Ha az összes tesztoszteronod határeseti, kérdezz rá a szabad tesztoszteron mérésére is.
• Kérd mindig az SHBG egyidejű mérését is – a szabad tesztoszteron kiszámításához erre szükség van.
• Ha elhízott, pajzsmirigybetegséged vagy májbetegséged van, tudd, hogy ezek torzíthatják az SHBG-t, ami indokolttá teheti a szabad tesztoszteron mérését.
• Ne aggódj feleslegesen, ha nem kérnek szabad tesztoszteront – ez nem mindig szükséges, csak határeseti vagy torzítási gyanú esetén.
• Beszéld meg orvosoddal, melyik számítási módszer (Vermeulen vs. FAI) releváns a te esetedben.