Elhízás és férfi termékenység: mennyire számít a testsúly?

A Harvard School of Public Health 14 tanulmányt összesítő elemzése szerint a túlsúlyos férfiaknál 11%-kal nagyobb volt az esélye az alacsony spermiumszámnak a normál testsúlyú férfiakhoz képest, elhízott férfiaknál ez az arány 42%-ra emelkedett.

A spermiumhiány (nulla spermium az ejakulátumban) esélye túlsúlynál 39%-kal, elhízásnál pedig 81%-kal volt magasabb a normál testsúlyúakhoz képest – ez jól mutatja, hogy a kockázat nem lineárisan, hanem egyre meredekebben nő a testsúllyal.

A Koppenhágai Egyetem kutatása szerint a jelentős, tartós fogyás akár 40-50%-kal is javíthatja a spermaminőséget – ez azt mutatja, hogy a kapcsolat nem csak egyirányú (rontja), hanem javítható is (helyreállítja).

A zsírszövetben nagy mennyiségben található az aromatáz nevű enzim, ami a tesztoszteront ösztradiollá (egy ösztrogén hormonná) alakítja. Minél nagyobb a zsírszövet mennyisége, annál nagyobb ez az átalakítási kapacitás.

Ennek eredményeként a tesztoszteronszint csökken, az ösztrogénszint pedig emelkedik – ez az állapot hozzájárul a herék hormonális szabályozásának (LH-pulzus amplitúdó) csökkenéséhez, ami tovább rontja a spermiumtermelést.

Van egy önerősítő kör is: az emelkedett ösztrogénszint tovább serkentheti a zsírszövet felhalmozódását, ami még több aromatázt jelent – ez magyarázza, miért nehéz kitörni ebből a körből pusztán akaraterővel, tudatos táplálkozás és mozgás nélkül.

A leptin egy zsírszövet által termelt hormon, ami normál esetben jelzi az agynak, hogy elegendő energiaraktár áll rendelkezésre. Elhízásnál a szervezet „leptinrezisztenssé” válhat – vagyis magas a leptinszint, de a szervezet nem reagál rá megfelelően.

Ez felboríthatja a kisspeptin nevű jelátviteli rendszert, ami kulcsszerepet játszik a herék hormonális szabályozásának irányításában – ennek eredményeként csökkenhet a tesztoszterontermelés és a spermiumtermelés is.

Az inzulinrezisztencia (gyakori elhízásnál) szintén hozzájárul a hormonális egyensúly felborulásához, és kutatások szerint a cukorbeteg, elhízott férfiaknál a spermaparaméterek még kifejezettebben romlanak, mint csak elhízás esetén.

Az SHBG (nemi hormonkötő globulin) egy fehérje, ami a vérben szállítja a tesztoszteront. Csak a „szabad”, nem SHBG-hez kötött tesztoszteron biológiailag aktív – vagyis csak ez tud ténylegesen hatni a szövetekre.

Elhízásnál az SHBG-szint jellemzően csökken, ami tovább rontja a ténylegesen elérhető, aktív tesztoszteron mennyiségét – még akkor is, ha az össztesztoszteron-szint önmagában nem tűnik drámaian alacsonynak.

Ez az egyik oka annak, hogy a fogyás után gyakran gyorsan, már néhány héten belül mérhető javulás jelentkezik az SHBG- és tesztoszteronszintben, még mielőtt a spermaparaméterek is reagálnának.

A hasi és combtáji zsírszövet felmelegítheti a heretájékot, mert a herének a testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége az optimális spermiumtermeléshez.

Ehhez hozzájárulhat a mozgásszegény életmód is, ami gyakran együtt jár az elhízással – a hosszabb ülő testhelyzet szintén növelheti a heretájéki hőmérsékletet.

Ez a mechanizmus kiegészíti (nem helyettesíti) a hormonális hatásokat – vagyis az elhízás egyszerre több csatornán keresztül is árt a spermiumtermelésnek.

A zsírszövet gyulladásos anyagokat (citokineket) termel, amelyek hozzájárulnak a szervezet krónikus, alacsony fokú gyulladásos állapotához. Ez fokozza az oxidatív stresszt, ami károsíthatja a spermium DNS-ét.

Kutatások szerint az elhízás összefügghet a fokozott spermium-apoptózissal (sejtpusztulással), DNS-fragmentációval és a kromatin (a DNS csomagolási szerkezete) rendellenességeivel is – ezek olyan finomabb minőségi problémák, amelyek a rutin spermiogramban nem mindig látszanak.

Egyes kutatások szerint ezek az epigenetikai változások (amelyek nem magát a DNS-szekvenciát, hanem annak „kifejeződését” érintik) akár át is öröklődhetnek az utódra – ez egy további érv amellett, hogy a testsúlyrendezés ne csak a fogantatásról, hanem a gyermek egészségéről is szóljon.

Az „obezogének” olyan környezeti vegyi anyagok (pl. bizonyos műanyagokban található bisphenol-A/BPA, ftalátok, egyes növényvédő szerek), amelyek felboríthatják a zsírszövet-szabályozást, és hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz.

Ezek a vegyületek emellett közvetlenül is felboríthatják a hormonális szabályozást (ösztrogén-szerű vagy antiandrogén hatásokon keresztül), ami tovább súlyosbíthatja az elhízással összefüggő termékenységi problémákat.

Ez a terület még aktív kutatás alatt áll, de már most is érdemes tudatosan kerülni a felesleges műanyag-expozíciót (pl. forró étel/ital műanyag edényben tárolása), ha szeretnél csökkenteni a kitettséget.

Az elhízás rontja az érrendszer állapotát, ami közvetlenül befolyásolja a merevedéshez szükséges vérkeringést. Az alacsonyabb tesztoszteronszint szintén ronthatja a libidót és a merevedési funkciót.

Ez azért is fontos, mert a merevedési bizonytalanság közvetve nehezítheti a próbálkozást magát, nem csak a spermaminőségen keresztül rontja az esélyeket.

Kutatások szerint a testsúlycsökkentés – akár életmódváltással, akár bariátriai műtéttel – jellemzően javítja a merevedési funkciót, gyakran gyorsabban, mint a spermaparamétereket.

Egy metaanalitikus vizsgálat szerint a fogyás mértéke korrelált a spermiumkoncentráció javulásával: minél nagyobb volt az elért testtömegindex-csökkenés, annál nagyobb volt a spermiumkoncentráció emelkedése (átlagosan körülbelül 7,6 millió/ml javulás).

Egy nyolchetes, alacsony kalóriabevitelű diétás vizsgálat is mérhető javulást mutatott ki a spermiumminőségben, feltéve, hogy a súlyt sikerült megtartani a fogyás után.

Fontos üzenet: nem kell „tökéletes”, normál BMI-t elérned ahhoz, hogy javulást láss – már a jelentős, tartós testsúlycsökkenés is számít, még ha nem is éred el a normál kategóriát.

A bariátriai (fogyasztó) műtét a leghatékonyabb kezelés a súlyos elhízásra, és a hormonális profilra (tesztoszteron, SHBG) egyértelműen pozitív hatással van – egyes vizsgálatok szerint a betegek akár 87%-ánál rendeződik az elhízás okozta másodlagos hipogonadizmus.

Meglepő módon azonban a spermaparaméterekre gyakorolt hatás kevésbé egyértelmű: néhány vizsgálat szerint a bariátriai műtét nem javítja, sőt bizonyos esetekben (a nagyon gyors, drasztikus fogyás miatt) átmenetileg ronthatja is a spermiumminőséget.

A magyarázat feltehetően az, hogy a nagyon gyors, extrém testsúlyváltozás önmagában is stresszt jelent a szervezet számára, ami átmenetileg felboríthatja a spermiumtermelést – még akkor is, ha hosszú távon a testsúlycsökkenés összességében jótékony.

Egy randomizált vizsgálat szerint egy 16 hetes, alacsony energiatartalmú diéta (napi kb. 800 kcal) javította a spermiumok mozgékonyságát, míg egy rövidebb, enyhébb táplálkozási tanácsadás nem hozott hasonló eredményt.

Ez arra utal, hogy a kontrollált, de nem szélsőségesen gyors testsúlycsökkenés kedvezőbb lehet a spermaminőség szempontjából, mint a bariátriai műtéttel járó nagyon gyors, drasztikus változás.

A gyakorlati üzenet: a fokozatos, fenntartható testsúlycsökkentés (életmódváltással, esetleg orvosi felügyelet melletti diétával) valószínűleg jobb választás a spermaminőség szempontjából, mint a nagyon gyors, extrém megoldások.

• Tűzz ki reális, fokozatos célt: 5-10%-os testsúlycsökkentés már mérhető hatással lehet.
• Kerüld a szélsőségesen gyors, drasztikus diétákat – ezek stresszelhetik a szervezetet és átmenetileg ronthatják a spermaparamétereket.
• Kombináld a táplálkozási változtatást rendszeres, mértékletes mozgással.
• Ha bariátriai műtétet fontolgatsz, és gyerekvállalás is a terveid között van, egyeztess andrológussal az időzítésről.
• Adj időt a folyamatnak: a hormonális javulás gyorsabban (hetek), a spermaparaméterek lassabban (hónapok) reagálnak.
• Ha egyedül nehéz a fogyás, kérj segítséget dietetikustól vagy háziorvostól – ez nem gyengeség, hanem tudatos lépés.