COVID-19 utóhatása a férfi termékenységre és tesztoszteronra: mit mutat a kutatás – és mikor áll helyre?

Egy megfigyeléses tanulmányok szisztematikus áttekintése és metaanalízise szerint a COVID-19 férfiaknál szignifikánsan rontotta a spermaminőséget és nemi hormon-zavart okozott. A vizsgálat hangsúlyozta, hogy nagyobb, több központú vizsgálatokra van szükség a COVID-19 férfi termékenységre gyakorolt következményeinek pontos meghatározásához.

Ez azt jelenti, hogy a hatás nem elszigetelt, egyedi esetekből származó megfigyelés – egy összesített, több tanulmányt egyesítő elemzés is megerősítette a hormonális és spermaparaméterekre gyakorolt hatást, bár a szerzők maguk is jelezték a további, nagyobb léptékű kutatás szükségességét.

A COVID-19-fertőzésben szenvedő férfiaknál a súlyosabb betegséglefolyás szignifikánsan alacsonyabb tesztoszteronszinttel társult. A tünetes betegek szignifikánsan idősebbek voltak, és szignifikánsan alacsonyabb szérum-tesztoszteronszinttel, valamint magasabb LH:tesztoszteron aránnyal rendelkeztek, mint a tünetmentes betegek.

Ez azt jelenti, hogy nem mindenki egyformán érintett – ha valaki enyhe, tünetmentes vagy csak enyhe tünetekkel járó fertőzésen esett át, valószínűleg kisebb hormonális hatásra számíthat, mint aki súlyos, tünetekkel járó betegségen ment keresztül. A betegség súlyossága tehát fontos előrejelzője annak, mekkora hatásra lehet számítani.

A tesztoszteronszint-csökkenés a betegség súlyosságával összefüggő adat átmenetinek tűnik, mivel jelentős tesztoszteronszint-növekedés figyelhető meg már a felépülést követő 3 hónappal. A tünetekkel járó betegeknél a felépülést követő 3. és 6. hónapban is szignifikáns tesztoszteron-emelkedést, valamint LH- és LH:tesztoszteron-arány-csökkenést figyeltek meg.

Egy másik vizsgálatban a spermakoncentráció és a teljes spermiumszám szignifikánsan alacsonyabb volt a fertőzés után az azt megelőző állapothoz képest, míg a felépülési periódusban a spermakoncentráció, a teljes spermiumszám, a progresszív motilitás és a normál morfológia szignifikánsan javult.

Ez azt jelenti, hogy a helyreállás nem csak elméleti lehetőség – konkrét, mért, időben követett adatok igazolják, hogy mind a hormonszint, mind a spermaparaméterek javulnak a felépülést követő hónapokban, ami erős, megnyugtató bizonyítékot ad az átmeneti jelleg mellett.

A COVID-19 és az oltás hosszú távú hatásainak vizsgálatakor legalább 74 napos utánkövetést kell figyelembe venni, ami a spermiumok érési idejének felel meg.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki közvetlenül a fertőzés után vizsgáltatja meg a spermaparamétereit, nem biztos, hogy pontos képet kap – mivel a spermiumok érési folyamata kb. 74 napot vesz igénybe, a valódi, hosszabb távú hatás felmérésére csak ennél hosszabb várakozási idő után érdemes vizsgálatot végezni.

Egy vizsgálat szignifikánsan magasabb oxidatív stressz-méréseket figyelt meg az aktív fertőzés alatt vett mintáknál, az utánkövetés során vett mintákhoz képest – ez arra utal, hogy a SARS-CoV-2 fertőzésnek nincs tartós hatása a spermaminőségre, csak az akut szakaszban.

Ez azt jelenti, hogy a fertőzés akut, gyulladásos szakasza fokozott oxidatív stresszt okoz, ami átmenetileg rontja a spermiumok minőségét – de amint a szervezet felépül és a gyulladás/oxidatív stressz csökken, ez a hatás is mérséklődik, ami tovább alátámasztja az átmeneti jelleget.