Mikroműanyagok és férfi termékenység: mit mutatnak a legújabb vizsgálatok?

A 2024-es, Kína és az Új-Mexikói Egyetem kutatói által végzett vizsgálatban a mikroműanyagokat 23 poszt-mortem emberi heretestszövet-mintában és 47 kutya heretestszövet-mintában is kimutatták – a magasabb mikroműanyag-koncentrációjú kutyáknál szignifikánsan alacsonyabb volt a spermiumszám, ami a spermatogenezisre (spermiumtermelésre) gyakorolt lehetséges hatásra utal.

Egy 2025-ös metaanalízis 15 tanulmányt vizsgált (2010-2024 között publikálva, összesen 1200 férfi beteg adatával), és a heretestszövet-minták 68%-ában mutatott ki mikroműanyagot – a kimutatható mikroműanyaggal rendelkező betegeknél az átlagos spermiumszám 12 millió/mL volt, szemben a mikroműanyag nélküli betegek 26 millió/mL-es átlagával (p<0,01).

Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen, elszigetelt vizsgálatról van szó – több, egymástól független kutatócsoport is hasonló eredményre jutott: a mikroműanyag jelenléte a heretestszövetben konzisztensen összefügg az alacsonyabb spermiumszámmal, ami erős, ismétlődő bizonyítékot ad a lehetséges okozati kapcsolatra.

Egy 2024-es, EBioMedicine folyóiratban publikált vizsgálatban 113 férfit vizsgáltak, és a magasabb mikroműanyag-kitettség egyértelmű összefüggést mutatott a csökkent spermakoncentrációval és -mozgékonysággal. A vizsgálatban minden férfi sperma- és vizeletmintájában kimutattak mikroműanyagot, jellemzően 3-5 különböző polimertípussal.

Fontos, hogy egyértelmű dózis-válasz összefüggést találtak: minden további mikroműanyag-típus a teljes spermiumszám, a spermakoncentráció és a progresszív mozgékonyság csökkenésével társult. A poli(tetrafluoroetilén) (PTFE) kitettség különösen a rosszabb spermaparaméterekkel függött össze.

Ez azt jelenti, hogy a mikroműanyag-kitettség hatása nem „mind vagy semmi” jellegű – minél több különböző típusú mikroműanyagnak van kitéve valaki, annál kifejezettebb a hatás a spermaparaméterekre. Ez a dózis-válasz mintázat tudományosan erősebb bizonyítékot jelent, mint egy egyszerű, kétértékű összefüggés.

A 10 μm-nél kisebb mikroműanyagok átjuthatnak a sejtmembránokon, és elérhetik a specifikus szerveket – a 10 μm-nél kisebb mikroműanyagok a vér-here gáton (a herét védő biológiai szűrőn) is átjuthatnak, megváltoztatva annak integritását, és bejutva a magvacskacsatornákba (seminiferous tubulusokba).

A polisztirol mikroműanyagok különösen károsíthatják a vér-here gát integritását, túlzott reaktív oxigéngyök- (ROS) termelésen keresztül oxidatív stresszt, gyulladást és a spermatogenezis zavarát okozva.

Ez azt jelenti, hogy a mikroműanyagok nem „kívülről” hatnak a herére – képesek fizikailag bejutni a szervbe, áthatolva azon a védőgáton, aminek pontosan az lenne a feladata, hogy megvédje a fejlődő spermiumsejteket a káros anyagoktól. Ez magyarázza, miért ilyen közvetlen és mérhető a hatás.

A mikroműanyagok reaktív oxigéngyököket (ROS) termelnek, instabil molekulákat, amik károsítják a sejtmembránokat, a mitokondriumokat és a DNS-t. Amikor a ROS-szint meghaladja a szervezet antioxidáns védekezőképességét, oxidatív stressz alakul ki. A standard spermavizsgálat (spermiogram) ezt nem mutatja ki közvetlenül – egy férfinak lehet „normális” spermiumszáma, miközben a rejtett oxidatív stressz és DNS-károsodás csendben rontja a termékenységi potenciált.

Ez azt jelenti, hogy egy sztenderd spermavizsgálat önmagában nem feltétlenül elegendő a mikroműanyag-eredetű károsodás kizárásához – ha valaki tartós, megmagyarázhatatlan termékenységi problémával küzd normális spermiogram mellett, érdemes lehet specializáltabb, oxidatív stresszt vagy DNS-fragmentációt vizsgáló teszteket is fontolóra venni orvosával.

A spermiumsejtek folyamatosan újratermelődnek, a teljes spermatogenezis-ciklus körülbelül 72-74 nap – ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kitettség csökkentése idővel javíthatja a spermaparamétereket, mivel az újonnan termelődő spermiumok kevésbé lesznek kitéve a korábbi, magasabb szintű expozíciónak.

Ez azt jelenti, hogy bár a mikroműanyag-kitettség aggasztó, nem feltétlenül végleges vagy visszafordíthatatlan hatásról van szó – a tudatos életmódváltás (a mikroműanyag-kitettség csökkentése) néhány hónapon belül mérhető javulást hozhat a spermaparaméterekben, hasonlóan más, ebben a sorozatban bemutatott, reverzibilis hatásokhoz.