Marihuána és tesztoszteronszint: mit mutatnak a kutatások?

A Genfi Egyetem (UNIGE) és a Svájci Alkalmazott Humán Toxikológiai Központ (SCAHT) kutatói 47 igazolt kannabiszhasználó és 47 nem használó, 18-23 éves svájci sorköteles fiatal vérplazma-mintáit elemezték, folyadékkromatográfiával és tömegspektrometriával 70 endogén szteroidot azonosítva.

Az eredmény szerint a kannabiszhasználók körében globális androgénszint-emelkedést mutattak ki, az androsztendion (A4), tesztoszteron (T) és dihidrotesztoszteron (DHT) a legszignifikánsabban emelkedett szteroidok közé tartoztak – a kutatók a here szintjén, specifikusan a Leydig-sejtekben (amik a tesztoszteront termelik) azonosították a forrást.

Ez azt jelenti, hogy ez a vizsgálat nem csak a tesztoszteront nézte önmagában – egy sokkal átfogóbb, több száz hormonra kiterjedő elemzést végzett, ami lehetővé tette, hogy pontosan lokalizálják a hormonális változás forrását a herében, nem csak megállapítsák a puszta tényt.

Egy 2000+ meddő férfit vizsgáló tanulmány szerint a kannabiszhasználat valójában csökkentette a plazma-tesztoszteronszintet – a résztvevők körülbelül 11%-a jelentett kannabiszhasználatot, és ezeknél a felhasználóknál alacsonyabb volt a teljes tesztoszteronszint a nem használókhoz képest, alacsonyabb spermiummorfológia mellett.

Egy 1215 dán férfit vizsgáló tanulmányban ezzel szemben a tesztoszteronszint 7%-kal magasabb volt az önbevallott marihuánadohányzóknál, mint a nem használóknál – de a kutatók megjegyezték, hogy a cigarettázók is magasabb tesztoszteronszinttel rendelkeztek, mint a nem dohányzók.

Ez azt jelenti, hogy a vizsgált populáció alapvetően befolyásolhatja az eredményt – a meddőségi klinikán vizsgált, esetlegesen más egészségügyi problémákkal is küzdő férfiaknál más eredmény születhet, mint egy egészséges, fiatal, katonai sorköteles populációnál.

Egy 1577 amerikai férfit vizsgáló NHANES-elemzésben nem volt különbség a szérum-tesztoszteronban az „valaha használt” és a „soha nem használt” csoportok között, viszont a szérum-tesztoszteron fordítottan összefüggött azzal az idővel, ami a marihuána legutóbbi rendszeres használata óta eltelt – vagyis minél frissebb volt a legutóbbi használat, annál magasabb volt a tesztoszteronszint.

Ez azt jelenti, hogy nem a „valaha használt-e” vagy a használat gyakorisága/időtartama a legfontosabb tényező, hanem a legutóbbi használat óta eltelt idő – ez arra utal, hogy a kannabisz tesztoszteronra gyakorolt hatása inkább akut, átmeneti jellegű lehet, nem tartós, kumulatív változás.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy csak azért, mert a fű esetleg emeli a tesztoszteront, ez nem zárja ki a lehetséges negatív hatásokat a termékenységre. Elengedhetetlen tovább vizsgálni, hogy ez a hormonális profil hogyan kapcsolódik a spermaminőséghez a kannabisz-expozíció kontextusában.

Ez azt jelenti, hogy a „magasabb tesztoszteron” cím önmagában félrevezető lehet, ha valaki azt gondolja, ez automatikusan jó hír a termékenység vagy a szexuális egészség szempontjából – ahogy azt a „Kannabisz és spermakép” témájú cikkünkben is bemutatjuk, a kutatás e téren jóval egyértelműbben negatív irányba mutat.

A svájci kutatók szerint a megfigyelt emelkedés a szervezet kompenzáló válasza is lehet bizonyos androgénreceptorok csökkent érzékenységére kannabisz jelenlétében. Az is lehetséges, hogy a természetesen magasabb tesztoszteronszintű férfiak hajlamosabbak kockázatvállaló viselkedésre, és így nagyobb valószínűséggel használnak kannabiszt.

Ez azt jelenti, hogy a „kannabisz okozza a tesztoszteron-emelkedést” ok-okozati összefüggés sem egyértelmű – lehetséges, hogy fordított irányú (a magasabb tesztoszteronú férfiak hajlamosabbak kannabiszt használni), vagy hogy egy kompenzáló mechanizmusról van szó, nem közvetlen, egyszerű stimulációról. Ez egy tudományosan érdekes, de még nyitott kérdés.