Vashiány és női libidó: egy vizsgálat szerint a vashiányos nőknél minden FSFI-terület szignifikánsan alacsonyabb pontszámot mutatott

A vizsgálatot 18-45 év közötti nőknél végezték, akiket egy közegészségügyi klinikán toboroztak. A résztvevőket demográfiai kérdőívvel, az FSFI-vel (19 kérdés, 6 terület: vágy, izgalom, nedvesedés, orgazmus, elégedettség, fájdalom) és a Larson Szexuális Elégedettség Kérdőívvel mérték fel.

Ez azt jelenti, hogy ez egy tudományosan validált, standardizált eszközökkel végzett vizsgálat volt – nem szubjektív benyomás, hanem mérhető, összehasonlítható adatok alapján mutatta ki a különbséget a vashiányos és nem vashiányos nők között.

A vashiány és az anémia csökkenti az energiát, megváltoztatja a hangulatot és az olyan agyi kémiai anyagokat, mint a dopamin és a szerotonin, valamint megzavarhatja a menstruációs ciklust – mindezek olyan tényezők, amik csökkenthetik a szexuális vágyat.

Ez azt jelenti, hogy a vashiány nem csak „fáradtságot” okoz, ami közvetve rontja a kedvet a szexhez – létezik egy konkrétabb, agyi szintű mechanizmus is: a vas szükséges a dopamintermeléshez, a dopamin pedig kulcsfontosságú a motivációban és a jutalmazó, örömszerző viselkedésben, beleértve a szexuális vágyat is.

A vashiányos vérszegénység gyakran előfordul nőknél serdülőkorban, menstruáció idején, élettani igénybevétel és terhességgel összefüggő hemodilúció esetén; pre- és perimenopauzális nőknél rendellenes uterinvérzés (AUB) mellett; valamint idősebb nőknél tápláltsági hiányok és krónikus betegségek esetén.

Ez azt jelenti, hogy a vashiány kockázata az élet számos szakaszában jelen van – különösen az erős menstruációval élő nőknél -, mégis gyakran figyelmen kívül marad, mivel a tünetei (fáradtság, csökkent vágy) könnyen „csak stressznek” vagy „csak elfoglaltságnak” tulajdoníthatók.

A vashiány krónikus betegségekhez, gyulladáshoz és elhízáshoz köthető, elsősorban a hepcidin (a vas felhasználását szabályozó hormon) szintjének emelkedése miatt. A gyulladás és az elhízás fokozza a hepcidintermelést, csökkentve a vas felszívódását és felszabadulását, ami funkcionális vashiányt okoz. A funkcionális vashiány olyan állapotra utal, amikor a szervezetben elegendő vas van, de az nincs megfelelően hasznosítva.

Ez azt jelenti, hogy nem elég csak a „van-e elég vasam” kérdést feltenni – a krónikus gyulladás vagy elhízás jelenlétében a vas mennyisége normális lehet, mégsem hasznosul megfelelően. Ez egy fontos, gyakran figyelmen kívül hagyott árnyalat a vashiány-diagnosztikában.

A tesztoszteronhiány csökkentheti a szexuális vágyat és elégedettséget. Van néhány bizonyíték arra is, hogy a tesztoszteron-pótlás normalizálhatja a vasháztartást és javíthatja a vérszegénységet – idősebb egereknél végzett vizsgálatban ezt kimutatták, és emberi vizsgálatok is találtak összefüggést a szérum-tesztoszteronkoncentráció és a hemoglobin között.

Ez azt jelenti, hogy a vas és a tesztoszteron kapcsolata kétirányú lehet – ez egy tudományosan érdekes, még kutatás alatt álló terület, ami tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a szexuális egészség ritkán vezethető vissza egyetlen, izolált tényezőre.