Alacsony spermaszám – lehetséges okok, vizsgálatok és javítási lehetőségek

A köznyelvben a „spermaszám” többféle adatot is jelenthet. A laboratóriumi leleten általában külön szerepel a spermiumkoncentráció, vagyis az egy milliliter ondóban található spermiumok becsült száma, valamint a teljes spermiumszám, amely az egész ejakulátumban lévő spermiumok számát jelzi.

A WHO hatodik laboratóriumi kézikönyvéhez kapcsolódó referenciaadatok alapján a spermiumkoncentráció alsó referenciaértéke megközelítőleg 16 millió/ml, a teljes spermiumszámé körülbelül 39 millió ejakulátumonként. Ezek nem éles „termékeny–meddő” határok, hanem statisztikai viszonyítási pontok. Az eredményt mindig a teljes spermaképpel és a pár gyermekvállalási helyzetével együtt kell értékelni.

Az alacsony spermiumszám csökkentheti annak esélyét, hogy elegendő számú megfelelően mozgó spermium érje el a petesejtet, de a természetes fogantatás lehetőségét nem zárja ki automatikusan. Az esély függ a koncentráció mértékétől, a mozgékonyságtól, a morfológiától, az együttlétek időzítésétől, valamint a női partner életkorától és egészségi állapotától.

Súlyosan alacsony értéknél, illetve azoospermia esetén – amikor a mintában nem található spermium – célzott és gyors kivizsgálás szükséges. Enyhébb eltérésnél sokszor az ismételt mintavétel, az életmód rendezése és a kezelhető háttérokok feltárása az első lépés.

A spermiumszámot laboratóriumi ondóvizsgálattal, vagyis spermiogrammal mérik. A mintát általában néhány napos önmegtartóztatás után, steril tartályba kell leadni. A teljes minta összegyűjtése fontos, mert az ejakulátum első része különösen sok spermiumot tartalmazhat. Ha ennek egy része kimarad, a mért teljes spermiumszám a valóságosnál alacsonyabb lehet.

A spermiumszám két mintavétel között természetes módon is változhat. Ezért rendellenes első eredmény esetén rendszerint ismételt vizsgálat következik. A laboratórium vagy az orvos adja meg, milyen önmegtartóztatási időt, szállítási módot és hőmérsékletet kell betartani.

• A mintavétel előtt kövesd a labor által előírt önmegtartóztatási időt.
• A teljes ejakulátum kerüljön a mintatartályba.
• Jelezd, ha a minta egy része elveszett.
• Tartsd be a szállítási időre és hőmérsékletre vonatkozó előírást.
• Jelezd a közelmúltbeli lázat, betegséget, gyógyszerváltást és hormonhasználatot.

A spermiumok kialakulása és érése több hetet vesz igénybe, ezért egy korábbi esemény csak később jelenhet meg a spermiogramban. Magas lázzal járó fertőzés, komoly fizikai vagy lelki megterhelés, jelentős fogyás, műtét vagy gyógyszerváltoztatás átmenetileg ronthatja a spermaképet.

A herék sérülése, korábbi gyulladása, fejlődési rendellenessége vagy műtéte csökkentheti a spermiumtermelést. Kockázatot jelenthet a gyermekkori rejtettheréjűség, a herecsavarodás, a súlyos here- vagy mellékhere-gyulladás, illetve bizonyos daganatos betegségek és azok kezelése.

A varicocele, vagyis a here körüli vénák tágulata gyakori eltérés. Egyes férfiaknál ronthatja a here hőszabályozását és a spermaképet, másoknál viszont nem okoz kimutatható termékenységi problémát. Kezeléséről nem pusztán az ultrahanglelet, hanem a fizikális vizsgálat, a spermiogram, a panaszok és a gyermekvállalási helyzet alapján döntenek.

A hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a herék összehangolt működése szükséges a megfelelő spermaképzéshez. Az FSH és az LH nevű hormonok, valamint a herén belüli tesztoszteronszint kulcsszerepet játszanak ebben. A rendszer bármely pontjának zavara alacsony spermiumszámhoz vezethet.

Hormonális kivizsgálás különösen akkor lehet indokolt, ha a spermiumkoncentráció jelentősen alacsony, a herék kisebbek, csökkent a nemi vágy, merevedési probléma, ritkább testszőrzet, emlőnagyobbodás vagy más hormonális tünet jelentkezik. A vizsgálat része lehet az FSH, LH, össztesztoszteron, prolaktin és további értékek ellenőrzése.

A here, mellékhere, prosztata vagy ondóutak gyulladásai ronthatják a spermiumok termelődését, érését vagy kijutását. Bizonyos szexuális úton terjedő fertőzések hegesedést és elzáródást is okozhatnak. Nem minden gyulladás jár feltűnő panasszal, ezért visszatérő herefájdalom, vizelési panasz, fájdalmas ejakuláció vagy szokatlan váladékozás esetén orvosi vizsgálat indokolt.

Antibiotikumot pusztán alacsony spermaszám miatt nem célszerű szedni. A kezelésnek igazolt fertőzésen vagy gyulladáson kell alapulnia, mert felesleges antibiotikum-használat nem javítja automatikusan a spermaképet.

Egyes daganatellenes kezelések, hormonális készítmények, anabolikus szteroidok és bizonyos más gyógyszerek ronthatják a spermiumtermelést. A hatás függ a hatóanyagtól, az adagtól, a kezelés időtartamától és az egyéni érzékenységtől. Gyermekvállalási terv esetén ezért mindig érdemes az orvossal áttekinteni a rendszeresen szedett gyógyszereket és teljesítményfokozó szereket.

A dohányzás, a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, a kábítószerek, az elhízás, a tartós alváshiány és a szélsőséges fizikai vagy lelki megterhelés összefügghet kedvezőtlenebb spermaparaméterekkel. Ezek rendezése nem garantálja, hogy mindenkinél normalizálódik a spermiumszám, de javíthatja az általános egészséget és megszüntethet több befolyásolható kockázati tényezőt.

A kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres, de nem szélsőséges testmozgás, a megfelelő alvás és a testsúly rendezése hosszabb távon kedvezőbb környezetet teremthet a spermaképzéshez. Az eredményt azonban nem napok, hanem általában több hónap elteltével lehet reálisan újraértékelni.

Gyakori szaunázás, forró fürdő, tartós hőterheléssel járó munkakörnyezet vagy bizonyos munkahelyi expozíciók átmenetileg ronthatják a spermaképet. Nem egyetlen rövid meleg hatásra, hanem a rendszeres és tartós terhelésre érdemes figyelni.

Vegyszerekkel, oldószerekkel, növényvédő szerekkel, nehézfémekkel vagy sugárzással járó munkakörnyezet esetén a megfelelő munkavédelmi előírások betartása különösen fontos. A foglalkozási kockázatokat az orvosi kivizsgálás során is érdemes megemlíteni.

Bizonyos kromoszómaeltérések, Y-kromoszóma-mikrodeléciók és veleszületett ondóúti rendellenességek alacsony spermiumszámot vagy azoospermiát okozhatnak. Ezek ritkább okok, de súlyos eltérés esetén fontos felismerni őket, mert befolyásolhatják a kezelési lehetőségeket, a spermiumkinyerés esélyét és a genetikai tanácsadást.

Az AUA/ASRM és az EAU irányelvei meghatározott klinikai helyzetekben kromoszómavizsgálatot, Y-kromoszóma-mikrodeléciós tesztet vagy CFTR-génvizsgálatot javasolhatnak. A szükséges vizsgálatot andrológus, reprodukciós urológus vagy klinikai genetikus választja ki.

Nincs egyetlen, minden férfinál működő spermaszám-növelő módszer. Ha hormonális betegség, fertőzés, klinikailag jelentős varicocele, gyógyszerhatás vagy elzáródás áll a háttérben, annak célzott kezelése adhat valódi esélyt a javulásra. Ismeretlen eredetű vagy életmóddal összefüggő esetekben a befolyásolható kockázati tényezők rendezése lehet az első lépés.

• Hagyd abba a dohányzást, és kerüld a kábítószereket.
• Mérsékeld a nagy mennyiségű alkoholfogyasztást.
• Kerüld az anabolikus szteroidokat és a nem indokolt tesztoszteronhasználatot.
• Törekedj egészséges testsúlyra, rendszeres mozgásra és megfelelő alvásra.
• Csökkentsd a tartós here-hőterhelést.
• Egyeztess orvossal minden rendszeresen szedett gyógyszerről.
• A kontrollvizsgálat időzítését az andrológussal beszéld meg.

Férfi termékenységi készítményekben gyakran található cink, szelén, folát, C- és E-vitamin, koenzim Q10, L-karnitin vagy különféle növényi kivonat. Ezek egy része részt vesz a normál sejtműködésben, antioxidáns védelemben vagy a normál spermaképzéshez kapcsolódó élettani folyamatokban.

A klinikai vizsgálatok eredményei nem minden összetevőnél és nem minden betegcsoportban egyformán meggyőzőek. A szakmai irányelvek ezért óvatosan kezelik az antioxidáns-kiegészítők termékenységi eredményekre gyakorolt hatását. Egy étrend-kiegészítő nem szünteti meg az ondóúti elzáródást, a súlyos hormonhiányt, a genetikai eltérést vagy a tesztoszteronhasználat következményét.

Andrológiai vizsgálat indokolt, ha a spermiogram alacsony spermiumszámot mutat, különösen akkor, ha az eltérés jelentős vagy ismételten fennáll. Szintén fontos a kivizsgálás herefájdalom, herecsomó, korábbi rejtettheréjűség, herecsavarodás, daganatkezelés, hormonhasználat, szexuális működési zavar vagy feltételezett fertőzés esetén.

Ha egy pár rendszeres, védekezés nélküli együttlét mellett nem ér el terhességet, általában mindkét fél kivizsgálása fontos. A női életkor emelkedésével a kivizsgálást nem érdemes hosszasan halogatni.