VR-pornó: közelebb kerülhet-e az agy számára a „valódi” szexhez?

Ötven egészséges férfi résztvevő két egymást követő napon nézett pornófilmeket a laboratóriumban – véletlenszerűen az egyik napon VR-ban, a másikon hagyományos, kétdimenziós formátumban. A kutatók az önbevalláson alapuló méréseken túl az oxitocin nevű társas neuropeptid szerepét is vizsgálták, ami az intimitás és az interakció elősegítésében játszik szerepet.

A VR-feltételben a résztvevők jobban érezték magukat kívánatosnak, jobban úgy érezték, flörtölnek velük, jobban a szemükbe néznek – és nagyobb valószínűséggel érezték a vágyat, hogy interakcióba lépjenek a szereplőkkel. Ez a kutatás volt az első, ami szisztematikusan, kísérleti módszerekkel vizsgálta ezt a jelenséget, nem csak anekdotikus beszámolókra hagyatkozva.

Egy, a Computers in Human Behavior szaklapban publikált kutatás – az első, ami közvetlenül összehasonlította a VR és a hagyományos pornóra adott reakciókat – megállapította, hogy az első személyű jelenetek izgatóbbnak bizonyultak, mint a „kukkoló” típusú jelenetek, mind VR-ban, mind 2D-ben, de a „jelenlét-érzet” (presence) következetesen erősebb volt VR esetén, a nézőpontoktól és a nemektől függetlenül.

A jelenlét-érzet – vagyis az az érzés, hogy „tényleg ott vagyunk” egy virtuális térben – kulcsfontosságú fogalom a VR-kutatásban általában, nemcsak a pornográfia kontextusában. Ez a fokozott jelenlét-érzet magyarázhatja, miért érzik sokan a VR-pornót intenzívebbnek, mint a hagyományos formátumot.

Ugyanez a kutatás fontos nemi különbséget is talált: bár a férfiak szubjektíve magasabb szexuális izgalmat mutattak a VR-pornóra a hagyományoshoz képest, a nőknél ez a különbség nem volt egyértelmű. A kutatók szerint ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a nők számára a VR kevésbé lenne hatásos – lehetséges, hogy a nők a VR-t akkor találnák izgatóbbnak, ha a tartalom valóban az ő preferenciáikra lenne szabva, nem a jelenlegi, elsősorban férfi közönségre optimalizált kínálatra.

Ez a felismerés fontos módszertani árnyalatot ad: a jelenlegi VR-pornó tartalom nagy része elsősorban férfi fogyasztókra optimalizált, ami torzíthatja a nemi különbségekről levont következtetéseket.

Egyes iparági szereplők a VR-pornót „80% terápia, 20% szórakozás”-ként hirdették – egy kutatás szerint a VR-pornográfia „hatékony eszköznek tűnik az intim szexuális élmények illúziójának előidézésére”, és egy elemzés szerint a VR „empátia-gépként” is felfogható, ami befolyásolja, hogyan érzékeljük önmagunkat és másokat a virtuális térben.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés szerint bár vannak jelek az izgalom és az empátia fokozódására a VR-pornográfia használatával, ehhez további empirikus bizonyíték szükséges – a téma még mindig viszonylag korai, kevéssé kutatott stádiumban van.

Egy elemző forrás szerint rövid távon a VR újdonságjellege kompulzív fogyasztást hajthat – ahogy korábbi, „újdonsághatás tudományáról” szóló cikkünkben is bemutattuk, az újdonságkeresés erős, dopamin-vezérelt mechanizmus. A fokozott jelenlét-érzet és izgalom, amit a VR nyújt, elméletileg felerősítheti ezt a mechanizmust, ami a fogyasztás intenzívebbé válásához vezethet.

Ez azt jelenti, hogy a VR-pornó fokozott „valóságosság-érzete” kettős élű lehet: egyfelől intenzívebb, kielégítőbb élményt nyújthat, másfelől erősebb, potenciálisan problémásabb fogyasztási mintázatokhoz is vezethet, mint a hagyományos, 2D-s tartalom.