Önbizalom és női vágy

A tárgyiasítás-elmélet szerint a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel élnek át szexuális tárgyiasítást a társadalomban, és nagyobb valószínűséggel értékelik saját magukat az észlelt fizikai vonzerejük alapján.

Ez a mintázat azt eredményezi, hogy sok nő megtanulja saját testét „kívülről”, egy elképzelt megfigyelő szemszögéből nézni – ez a fajta önfeltárgyiasítás a mindennapi életben is jelen van, nem csak szexuális helyzetekben.

Szexuális aktivitás közben ez a mintázat különösen problémás lehet, mert a figyelem a belső, testi érzetek helyett a külső megjelenés felé fordul.

A „testkép-önértékelési tudatosság” (body image self-consciousness) kifejezetten azt méri, mennyire aggódik valaki a saját megjelenése miatt intim helyzetekben – ez különbözik az általános testképtől vagy testtel való elégedettségtől.

Kutatások szerint ez a fajta, szituáció-specifikus tudatosság negatív hatással van a nők szexuális működésére, még akkor is, ha az általános testképük egyébként nem különösebben negatív.

A kutatás szerint a testkép-önértékelési tudatosság alacsonyabb szexuális önértékeléshez, kisebb szexuális asszertivitáshoz, nagyobb szexuális elkerüléshez, kevesebb szexuális tapasztalathoz, és alacsonyabb valószínűséghez kapcsolódott a kapcsolatban élés terén.

Fontos tudományos részlet: a testkép-önértékelési tudatosság negatív hatása a szexuális működésre a tényleges testméreten és az általános testképi elégedetlenségen túlmutatóan is jelen volt – vagyis nem „csak” a tényleges alkat számít, hanem a hozzá kapcsolódó, szituáció-specifikus szorongás is.

Egy vizsgálatban a kutatók kifejezetten a testtudatosság hatását vizsgálták (nem a negatív testképet) – a résztvevőket tükör előtt kérték elektródák felhelyezésére, hogy fokozzák a testtudatosságukat.

Az eredmény meglepő volt: a szubjektív mentális izgalom és a fizikai izgalom érzékelése magasabb volt a fokozott testtudatosság állapotában, amikor ez nem járt együtt kognitív elterelődéssel.

Ez azt jelenti, hogy nem maga a testtudatosság a probléma – hanem az, ha ez negatív, kritikus, elterelő gondolatokkal párosul. A puszta testi jelenlét, ítélkezés nélkül, akár segíthet is.

A „szexuális önértékelés” nem ugyanaz, mint az általános önbizalom – kifejezetten a saját szexuális vonzerőről, kompetenciáról és élvezetről alkotott értékelést jelenti.

Az alacsonyabb szexuális önértékelés önállóan is összefügg a kevesebb elégedettséggel és a kevésbé következetes orgazmussal – ez azt jelenti, hogy ezen a specifikus területen érdemes dolgozni, nem csak az általános önbizalmon.

A társadalmi elvárások aszimmetrikusan érintik a nőket ezen a téren – ez tovább fokozhatja a testkép-alapú szorongást, még akkor is, ha a saját partnerünk nem támaszt ilyen elvárásokat.

Fontos hangsúlyozni: a testkép-önértékelési tudatosság negatív hatása a tényleges testméreten túlmutatóan is jelen van – ez azt jelenti, hogy a probléma inkább a belső, kritikus önértékelésben gyökerezik, nem a tényleges alkatban.

A szülés utáni testváltozások, az öregedéssel járó fizikai átalakulások, vagy bármilyen egészségügyi állapot okozta testi változás mind fokozhatják a testkép-alapú szorongást intim helyzetekben.

Ezekben az élethelyzetekben különösen fontos a tudatos, önmagunk iránti kedvesség gyakorlása – a test elfogadása egy folyamatos, nem „egyszeri” feladat.

A tudatos jelenlét (mindfulness) technikák segíthetnek a figyelem visszairányításában a belső, testi érzetekre – ahelyett, hogy „kívülről” figyelnéd magad, megtanulhatod „belülről” átélni az élményt.

A kognitív viselkedésterápia specifikusan célozhatja a testkép-alapú negatív gondolatmintákat, segítve azok felismerését és átkeretezését.

A partnerrel folytatott nyílt kommunikáció – annak megbeszélése, mit érzel, és mire van szükséged – szintén csökkentheti a magányos, elszigetelt szorongást.

• Ismerd fel, ha „kívülről” figyeled magad szex közben, ahelyett hogy az élményben lennél jelen.
• Emlékezz: nem a testtudatosság a probléma, hanem a hozzá kapcsolódó kritikus, ítélkező gondolat.
• Próbálj tudatos jelenlét (mindfulness) technikákat, amik segíthetnek a belső érzetekre fókuszálni.
• Ha életszakasz-váltás (szülés, öregedés) áll a háttérben, adj magadnak időt az alkalmazkodáshoz.
• Ha a szorongás tartós és intenzív, fontold meg kognitív viselkedésterápia igénybevételét.