Női libidó: amit a legtöbb cikk kihagy – a „fék és gáz” modell, ami mindent megmagyaráz

A szexuális vágy kutatásban elterjedt „dual control” (kettős kontroll) modell szerint az agyban egyszerre van jelen egy szexuális gerjesztő rendszer („gáz”) és egy szexuális gátló rendszer („fék”). A vágy nem egyszerűen a gerjesztő rendszer erősségétől függ, hanem attól is, mennyire aktív éppen a gátló rendszer.

Ez azt jelenti, hogy két nő ugyanolyan hormonszinttel is teljesen eltérő szexuális vágyat élhet meg, ha az egyiküknél a „fék” (stressz, szorongás, testkép-problémák, kapcsolati feszültség) sokkal erősebben aktiválódik. Ez magyarázza, miért nem old meg mindent egy egyszerű hormonpótlás, ha a „fék” oldala erősen aktív.

A csökkent libidó orvosi kifejezése a hipoaktív szexuális vágyzavar (HSDD – hypoactive sexual desire disorder). A HSDD lényegi jellemzője a szexuális fantáziák és a szexuális aktivitás iránti vágy hiánya vagy hiányossága, ami jelentős distresszt vagy kapcsolati nehézséget okoz.

A HSDD kiértékelése alapos és átgondolt mérlegelést igényel mind a beteg, mind a felnőtt női szexuális vágy különböző összetevőit befolyásoló, számos (pszichológiai és élettani) tényező tekintetében. Ezek közé tartozik a kapcsolati státusz, önértékelés, stressz, menstruációs ciklus, hormonális fogamzásgátlók, egyéb gyógyszerek, szülés utáni állapotok és laktáció, petefészek-/méheltávolítás, valamint a perimenopauzális és posztmenopauzális állapotok.

Ez azt jelenti, hogy a hivatalos orvosi diagnosztikai protokoll maga is elutasítja az egyszerű, egytényezős magyarázatokat – egy teljes körű kiértékelés messze túlmutat a „csak nézzük meg a tesztoszteronszintet” megközelítésen.

Nincs egyetlen hormon, ami „okozza” az alacsony libidót – az ösztrogén, tesztoszteron, progeszteron, prolaktin, pajzsmirigyhormonok és a kortizol egyensúlyhiánya jellemzően együttesen csökkenti a vágyat. Az ösztrogén támogatja a hüvelyszövetet, a nedvesedést, a rugalmasságot és a vérbeáramlást; a tesztoszteron hozzájárul a szexuális motivációhoz, izgalomhoz, önbizalomhoz és vágyhoz; a progeszteron-ingadozás és a pajzsmirigy-diszfunkció szintén befolyásolja a szexuális vágyat.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb nőnél, akinél alacsony libidó jelentkezik, valószínűleg több hormon egyszerre, kölcsönhatásban van jelen – ez az egyik oka annak, miért nem várható, hogy egyetlen kiegészítő vagy egyetlen hormon pótlása „megoldja” a problémát minden esetben.

A szexuális vágy az agyban kezdődik. Olyan neurotranszmitterek, mint a dopamin, oxitocin, szerotonin és noradrenalin, mind szerepet játszanak a motivációban, örömben, kötődésben és izgalomban. A test ezután egy koordinált folyamattal válaszol, ami magába foglalja a vérkeringést, az idegi érzékenységet, a hüvelyszövetet és a hormonális jelátvitelt.

Ez azt jelenti, hogy a libidó nem „csak” hormonális kérdés – egy komplex agyi folyamat, amiben a dopamin (motiváció, jutalom), az oxitocin (kötődés, bizalom) és a szerotonin (hangulat, de bizonyos antidepresszánsoknál gátló hatással is bírhat) egyaránt közrejátszik. Ez magyarázza például, miért csökkentheti egyes SSRI-antidepresszánsok szedése a libidót – még ha a hangulat javul is.

Ahogy a nők átmennek a terhességen, szülés utáni felépülésen, perimenopauzán és menopauzán, ezek a hormonális változások egyre észrevehetőbbé válhatnak. Sok nő jelentős libidóváltozást tapasztal szülés után is.

Ez azt jelenti, hogy a „normális” libidó nem egy statikus, egész életen át azonos alapszint – természetes módon változik az életszakaszokkal, és ennek tudatosítása segíthet elkerülni a felesleges önostorozást vagy aggodalmat, amikor a vágy hullámzik.

A mentális és érzelmi egészség éppolyan fontos, mint a fizikai egészség az alacsony libidó okainak feltárásakor. A depresszió gyakran csökkenti az érdeklődést azon tevékenységek iránt, amik korábban örömtelinek tűntek – beleértve a szexet is. Egyes antidepresszánsok is csökkenthetik a libidót, még akkor is, ha javítják a hangulatot.

Ez azt jelenti, hogy a pszichés tényezőket nem szabad „kevésbé valódi” okoknak tekinteni, mint a hormonális okokat – ezek egyenrangú, gyakran összefonódó tényezők, amiket egy teljes körű kiértékelésnek egyaránt figyelembe kell vennie.