Miért keresünk egyre újabb erotikus ingereket? Az újdonsághatás tudománya

A kutatások konzisztensen azt találták, hogy a hím állatok – és bizonyos mértékig a nőstények is – erősebb szexuális izgalmat mutatnak új szexuális ingerekre, mint ugyanannak az ingernek az ismételt bemutatására. Az emberi szexuális izgalom habituációs és dishabituációs mintázatait vizsgáló kutatások hasonló, újdonság-vezérelt válaszokat mutattak ki mind férfiaknál, mind nőknél, bár a nemek között olyan eltérésekkel, amik párhuzamba állíthatók az állatkísérletekkel.

Fontos hangsúlyozni: bár a férfiaknál jellemzően erősebb a Coolidge-effektus, a nők sem „immunisak” rá – kutatások szerint a nők is megújuló szexuális érdeklődést tapasztalnak új partnerekkel, bár gyakran inkább kontextusfüggő módon, a kapcsolati és érzelmi tényezők erősebb együttes hatásával.

A dopamin nem egyszerűen a „jó érzésért” felelős – sokkal inkább a vágyásért, a motivációért és a kereséssel járó viselkedésért. Amikor valami új, potenciálisan jutalmazó dolgot érzékel a szervezet, az agy dopaminrendszere aktiválódik, elsősorban a nucleus accumbensben, a jutalmazó áramkör egyik kulcsfontosságú struktúrájában – ez erős motivációt kelt az új inger felkeresésére.

Kutatók kimutatták a „vágyás” (wanting) és az „élvezet” (liking) közötti disszonanciát az online szexuálisan explicit tartalom nézése közben – ez azt jelenti, hogy a dopamin elsősorban a keresési/vágyakozási fázist hajtja, nem feltétlenül magát az élvezetet, ami egy kulcsfontosságú, gyakran félreértett tudományos distinkció.

A kutatók szerint a végtelen szexuális újdonság és annak patológiás hajszolása az elvárások megsértéséhez vezethet – a különböző, egyre újabb pornográf tartalom várásához kapcsolódó affektív válasz „szupranormális ingerként” hathat az agyra. Ez egy fontos elméleti keret: azt jelenti, hogy az online pornográfia felülmúlhatja azokat az evolúciósan kialakult jutalmazó rendszereket, amik eredetileg a valós szexuális élményekhez fejlődtek ki, halványabbá téve a saját szexuális fantáziát vagy tapasztalatot ehhez a mesterséges ingerhez képest.

Ez a jelenség azt jelenti, hogy a mesterségesen, tudatosan a maximális újdonságra és izgalomra optimalizált tartalom – amilyen az online pornográfia – erősebb, „túlzott” választ válthat ki, mint amire az evolúció eredetileg „tervezte” az agyi jutalmazó rendszert, ami hosszú távon torzíthatja az elvárásokat a valós szexuális élményekkel szemben.

Egy, a Frontiers in Human Neuroscience folyóiratban publikált kutatás szerint a problémás pornográfiahasználatra hajlamos egyéneknél fokozott agyi választ találtak kifejezetten az új szexuális képekre – a kutatók ezt a Coolidge-effektussal hozták összefüggésbe, mivel az internetes pornográfia gyakorlatilag korlátlan mennyiségű, új szexuális ingert biztosít, ami ismételten kiválthatja ugyanazt a dopamin-vezérelt újdonságválaszt.

Egy 2014-es, a Max Planck Intézet kutatói által végzett fMRI-vizsgálat szerint a nagyobb mértékű pornóhasználat kevesebb szürkeállománnyal a jutalmazó rendszerben, és alacsonyabb jutalmazó áramköri aktivációval társult szexuális képek nézése közben – vagyis a pornóhasználók deszenzitizálódtak. Fontos részlet: amikor ugyanazt a videót ismételten mutatták a résztvevőknek, egyre kevésbé izgultak fel – de amikor új videót láttak, az érdeklődés és az izgalom szintje visszatért az eredeti szintre.

A kutatók szerint a pornográfiának vannak addiktív tulajdonságai, de ezek nem pontosan ugyanolyan formát öltenek, mint a hagyományos szerfüggőségeknél. A dohánynál, alkoholnál vagy drogoknál az emberek „többet akarnak ugyanabból”, míg a pornográfiánál gyakran nagy mennyiségű újdonságra és szokatlan tartalomra van szükség ugyanahhoz az izgalmi szinthez – ez egy alapvető, minőségi különbség a klasszikus szerfüggőségekhez képest.

Ez a különbség segít megérteni, miért olyan sajátos, egyedi kihívást jelent a problémás pornográfiahasználat kezelése – nem elég csupán a „mennyiséget” csökkenteni, hanem az újdonságkeresés mögötti mechanizmust is figyelembe kell venni.