Krónikus vesebetegség és szexuális működés: miért érinti a férfiak akár 70%-át a merevedési zavar?

A CKD-hez társuló merevedési zavar kialakulásában számos mechanizmust azonosítottak: érrendszeri (péniszbeli érelmeszesedés), endokrin (hipogonadizmus és hiperprolaktinémia), neurológiai (urémiás és diabéteszes autonóm neuropátia), gyógyszeres (bizonyos gyógyszerek mellékhatásai, pl. hisztamin-antagonisták) és pszichoszociális tényezők egyaránt szerepet játszanak.

Ez azt jelenti, hogy a CKD-hez társuló ED nem egyetlen, könnyen azonosítható okra vezethető vissza – ez egy komplex, több rendszert érintő állapot, ami magyarázza, miért olyan nehéz kezelni pusztán egyetlen gyógyszerrel vagy beavatkozással, és miért fontos az átfogó, multidiszciplináris megközelítés.

A predialízises veseelégtelenségben szenvedő betegeknél endotélfunkció-abnormalitásokat mutattak ki – ez azt jelenti, hogy az erek belső bélése, ami a merevedéshez szükséges vérbeáramlást szabályozza, már a dialízis előtti szakaszban károsodhat.

A vesefunkció csökkenése emellett számos hormon anyagcseréjét is befolyásolja, mivel sok hormont a vese metabolizál vagy választ ki – ez különösen a hipotalamusz-agyalapi mirigy-here tengely (HPG-tengely) zavarában nyilvánul meg, ami jelentős funkcionális károsodáshoz és életminőség-romláshoz vezet.

Ez azt jelenti, hogy a vese nemcsak „szűrő” szervként fontos – a hormonháztartás egyik kulcsfontosságú szabályozója is, és ha ez a funkció károsodik, az közvetlenül kihat a szexuális egészségre is, nem csak közvetve, az általános betegségérzésen keresztül.

Egy 72 CKD-beteget vizsgáló kínai keresztmetszeti tanulmány szerint a betegek 56,9%-a tapasztalt merevedési zavart és 29,2%-a korai magömlést. Az eGFR (becsült glomeruláris filtrációs ráta), az albumin-kreatinin arány, pszichés tényezők és a gyógyszerhasználat mind összefüggést mutattak a szexuális diszfunkcióval.

Ez azt jelenti, hogy a szexuális panaszokat nem szabad „csak akkor” komolyan venni, ha a betegség már előrehaladott vagy dialízisre szorul – a korai stádiumú CKD-betegeknél is érdemes rákérdezni a szexuális funkcióra, mivel a probléma már ekkor jelentkezhet.

Egy brazil, Amazonas-vidéki hemodialízisben részesülő betegeket vizsgáló tanulmányban a vizsgált 98 beteg átlagéletkora 51,68 év volt, és a szexuális élettel való elégedettséget és a merevedési funkciót validált kérdőívekkel (Male Sexual Quotient, IIEF5) mérték fel.

Ez azt jelenti, hogy a hemodialízisre szoruló betegeknél a szexuális funkció felmérése és nyomon követése kiemelten fontos – a rendszeres dialíziskezelés terhe önmagában is jelentős fizikai és pszichés megterhelést jelent, ami tovább súlyosbíthatja a szexuális panaszokat.

Egy 59, vesetranszplantáción átesett férfit vizsgáló tanulmány szerint a betegek többségénél javulás következett be a merevedési funkcióban a transzplantáció után. A transzplantáció után is fennmaradó merevedési zavart általában a több, már előzetesen fennálló társbetegségnek (komorbiditásnak) tulajdonítják.

Ez azt jelenti, hogy a CKD-hez társuló merevedési zavar nem feltétlenül végleges vagy visszafordíthatatlan állapot – ha az alapbetegség kezelése (legyen szó dialízisről vagy transzplantációról) javul, a szexuális funkció is jelentősen javulhat, bár a korábban meglévő egyéb egészségügyi problémák (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás) korlátozhatják a teljes helyreállást.