Finaszterid és dutaszterid hatása a libidóra és merevedésre: mit mutatnak a konkrét metaanalízis-adatok?

A finaszterid és a dutaszterid 5-alfa-reduktáz-gátlók (5-ARI), amiket androgenetikus alopécia és jóindulatú prosztata-megnagyobpodás kezelésére használnak. Ezek a gyógyszerek hatékonyan csökkentik a dihidrotesztoszteron (DHT) szintjét – ez az elsődleges androgén, ami mindkét állapot patogeneziséért felelős.

Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerek nem „mellékesen” hatnak a szexuális funkcióra – a fő terápiás mechanizmusuk (a DHT-szint drasztikus csökkentése) közvetlenül érinti azokat az androgén-függő folyamatokat is, amik a merevedésben és a szexuális vágyban szerepet játszanak, mivel a DHT szerepe nem korlátozódik kizárólag a hajszálhagymákra és a prosztatára.

A szexuális mellékhatások gyakorisága finaszterid napi 5 mg-os dózisánál: merevedési zavar 3,4-15,8%-ban jelentkezett, szemben a placebo 1,7-6,3%-ával; csökkent libidó 2,36-10,0%-ban a placebo 1,2-6,3%-ával szemben; és ejakulációs zavar 0,9-5,7%-ban a placebo 0,5-1,7%-ával szemben.

Ez azt jelenti, hogy bár a relatív kockázat-növekedés (kb. 1,5-3-szoros az egyes tünetkategóriáknál) statisztikailag jelentős, az abszolút gyakoriság (a ténylegesen érintett férfiak aránya) viszonylag alacsony marad – a legtöbb kezelt férfinál nem alakul ki szexuális mellékhatás, de a kockázat egyértelműen valós és nem elhanyagolható kisebbségnél jelentkezik.

A leggyakrabban jelentett szexuális mellékhatások az 5-ARI-knál az erektilis diszfunkció, ejakulációs diszfunkció és libidócsökkenés, hasonló arányokkal mind a finaszterid, mind a dutaszterid használatánál.

Ez azt jelenti, hogy bár a dutaszterid erősebb DHT-gátló (mivel mindkét 5-alfa-reduktáz-izoenzimet gátolja, szemben a finaszterid szelektívebb, csak a 2-es típusú izoenzimre ható hatásával), a szexuális mellékhatások gyakorisága a gyakorlatban meglepően hasonló a két gyógyszernél – ez arra utal, hogy a küszöbérték-effektus (elegendő DHT-csökkentés is kiváltja a hatást) fontosabb lehet, mint a DHT-csökkentés pontos mértéke.

Bár a legtöbb tanulmány szerint az 5-ARI-k szexuális mellékhatásai ritkák, jelentőségük statisztikailag megerősített, és gyakran spontán módon megoldódnak a kezelés folytatása mellett is – egy vizsgálatban azonban a betegeknek csak 50%-ánál oldódtak meg a szexuális mellékhatásaik a kezelés abbahagyása után.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben a mellékhatás átmeneti, és akár a kezelés folytatása mellett is elmúlhat – de létezik egy kisebbségi csoport, akiknél a tünetek a gyógyszer abbahagyása után is fennmaradnak. Ez a jelenség áll a „post-finasteride szindróma” fogalmának középpontjában, amit egy külön cikkünkben részletesebben is bemutatunk.

A finaszterid 1 mg/nap (a hajhullás elleni, alacsonyabb dózisú forma) esetében a kockázat 1,66-szoros volt a placebóhoz képest (95%-os konfidenciaintervallum: 1,20-2,30). Fontos megjegyezni, hogy a hajhullás kezelésére használt finaszterid dózisa (1 mg) alacsonyabb, mint a BPH kezelésére használt dózis (5 mg).

Ez azt jelenti, hogy még az alacsonyabb, hajhullás elleni dózisnál is statisztikailag szignifikáns a kockázat-növekedés – vagyis nem igaz az a feltételezés, hogy „az alacsony dózis biztonságos, csak a magas dózisnál van kockázat”. A dózis mértéke befolyásolhatja a kockázat súlyosságát, de nem szünteti meg azt teljesen.