A 2020-as New York Times-vizsgálat és annak következményei

Kristof cikke nem a semmiből érkezett – a „Traffickinghub” nevű kampányt Laila Mickelwait indította el az Exodus Cry nevű szervezet támogatásával, ami évek óta dokumentálta a platform moderálási hiányosságait. A kampány petíciója végül több mint 2,1 millió aláírást gyűjtött össze 192 országból.

Kristof cikkében több túlélő – akiket a cikkben Cali, Serena, Xela, Nicole, Lydia, Susan, Jessica és Leo néven szerepeltettek – osztotta meg tapasztalatait arról, hogyan jelentek meg felvételeik a platformon az ő beleegyezésük nélkül, és milyen nehézségekbe ütköztek, amikor a tartalom eltávolítását kérték.

A válaszok szinte azonnaliak voltak. Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke „rendkívül aggasztónak” nevezte a helyzetet, és jelezte, hogy a kormánya a bűnüldöző szervekkel együttműködve dolgozik a szexkereskedelem és a gyermekbántalmazási anyagok elleni fellépésen. Kanadai törvényhozók egy csoportja levelet küldött a legfőbb ügyésznek, amiben „megdöbbenésüket fejezték ki Kanada igazságügyi rendszerének végrehajtási hiányosságai miatt” – ez már a második ilyen levelük volt, egy 2020 márciusi felszólítás folytatásaként.

Az American Express gyorsan tisztázta, hogy nem áll kapcsolatban felnőtt tartalom-oldalakkal, míg a Mastercard és a Visa vizsgálatot indított az állítások kapcsán – ezt a folyamatot a következő cikkünkben részletesebben is bemutatjuk.

2020. december 14-én a Pornhub bejelentette, hogy minden, nem hivatalos tartalompartnertől vagy Model Program-tagtól származó videót eltávolít a platformról. A törlés előtt a Pornhub körülbelül 13,5 millió videót tárolt – a törlés után ez a szám 4,7 millióra (más jelentések szerint később 7,2 millióra) csökkent, ami azt jelenti, hogy a videók jelentős többségét, több millió darabot távolítottak el egyetlen akcióval.

Ez azt jelenti, hogy a platform tartalmának túlnyomó része korábban nem ellenőrzött, önkéntes feltöltőktől származott – ez a szám önmagában is jól mutatja, mekkora rendszerszintű probléma állt fenn a moderálásban a vizsgálat előtt.

Fontos a kiegyensúlyozottság kedvéért megemlíteni: néhány, a felnőtt tartalom-iparágban legálisan dolgozó előadó kritizálta a cikk következményeit. Az érvelés szerint a Pornhub korábban is csak olyan tartalom vásárlását tette lehetővé, amit igazolható korú személyek készítettek – vagyis a fizetési szolgáltatók felfüggesztése elsősorban a legálisan dolgozó előadókat sújtotta anyagilag, miközben kevésbé volt hatékony a tényleges bűnelkövetők elleni fellépésben.

Ez a kritikai nézőpont nem vitatja a probléma valós létezését, hanem azt állítja, hogy a következmények aránytalanul érintették a jogszerűen dolgozó szereplőket. Ez egy fontos, árnyaltabb szempont, amit érdemes figyelembe venni a történet teljes megértéséhez.

Nicholas Kristof egy későbbi interjúban elmondta, hogy nem a cikke önmagában, hanem a hitelkártya-társaságok gyors, konkrét lépései „rázták meg” a Pornhub-ot valójában – vagyis a pénzügyi nyomás bizonyult a leghatékonyabb eszköznek a változás kikényszerítésére, nem maga a nyilvános szégyen.

Ahogy korábbi, a Pornhub/MindGeek/Aylo történetéről szóló cikkünkben is bemutattuk, ez a vizsgálat és annak következményei közvetlenül hozzájárultak ahhoz a hosszabb folyamathoz, ami végül a vállalat 2023-as felvásárlásához és átnevezéséhez vezetett.