Amfetaminszármazékok és férfi termékenység: mit tudunk erről?

A kalciumcsatornák létfontosságú szerepet játszanak a spermiummozgékonyságban. A spermiumspecifikus kationcsatornák (CatSper1-4 család) feszültségfüggő ioncsatornaként hatnak, spermiummozgékonyság-szabályozóként. A metamfetamin csökkenti a CatSper-család és az Mvh-gének expresszióját.

Ez azt jelenti, hogy a metamfetamin csökkentheti a spermiumtermelést lecsökkentve ezeknek a géneknek az expressziós szintjét, ami valószínűleg a spermiummozgékonyság csökkentésén keresztül növeli a meddőség valószínűségét – ez egy nagyon specifikus, molekulárisan azonosított mechanizmus, ami erős biológiai magyarázatot ad a megfigyelt károsodásra.

A hormonális eredmények és mikroszkópos megfigyelések alapján a metamfetamin-használat destruktív hatással lehet a hipofízis-gonád tengelyre és a spermatogenezisre, ami csökkentheti a termékenységet. A prolaktin-koncentráció fokozódása erősítheti az LH-receptorokat, míg az MDMA nagyobb affinitást mutat a hisztamin H1-receptorokhoz, és a hisztamin fokozhatja az LH-választ a GnRH-ra.

Ez azt jelenti, hogy az amfetaminszármazékok nemcsak közvetlenül a herében, hanem a felsőbb szintű hormonális szabályozási rendszeren (hipofízis) keresztül is befolyásolják a spermatogenezist – ez egy összetett, több szinten ható károsodási mintázat, hasonlóan ahhoz, amit a kokainnál is bemutattunk.

A metamfetamin egyszeri injekciója különböző dózisokban (5, 10, vagy 15 mg/kg) apoptózist indukált a magvacskacsatornákban hím egerek herében, és a legmagasabb dózisnál DNS-lánctöréseket találtak. A krónikus MDMA-expozíció megváltoztatja a here szövettanát, és fokozza a spermium-DNS-károsodást patkányoknál.

Ez azt jelenti, hogy – hasonlóan ahhoz, amit a kannabisznál és a kokainnál is bemutattunk – az amfetaminszármazékok károsodása nem csak funkcionális (csökkent spermiumszám), hanem strukturális, sejtszintű is: sejtpusztulás, DNS-károsodás, ami a probléma súlyosságát és a lehetséges hosszú távú (akár generációk közötti) következményeket is jelzi.

Az amfetaminok spermiumszámra gyakorolt hatásáról embereknél nem számoltak be. A metamfetamin-használat férfi termékenységre gyakorolt hatását nem vizsgálták szigorúan.

Ez azt jelenti, hogy – etikai okokból (nehéz kontrollos vizsgálatot végezni illegális kábítószer-expozícióval embereken) – a legerősebb bizonyíték jelenleg az állatkísérletekből származik, ami fontos korlátozás, de nem jelenti azt, hogy az emberi kockázat elhanyagolható lenne – a mechanizmusok, amiket állatkísérletekben azonosítottak, biológiailag konzervatívak, vagyis valószínűleg embereknél is relevánsak.

Egy vizsgálatban 142 opiátfüggő férfi és 146 egészséges, kortárs kontroll spermaparamétereit hasonlították össze – a spermiumkoncentráció átlaga 22,2 millió/mL volt az opiátfüggőknél, szemben a kontrollcsoport 66,3 millió/mL-ével.

Ez azt jelenti, hogy bár ez nem közvetlenül amfetaminszármazékokról szól, ez a humán adat jó összehasonlítási alapot ad – más, hasonlóan súlyos pszichoaktív szerek esetében embereknél is drámai, statisztikailag szignifikáns spermiumszám-csökkenést mutattak ki, ami megerősíti, hogy az állatkísérletes eredmények valószínűleg emberre nézve is relevánsak.