Peyronie-kór: okok, lefolyás és kezelési lehetőségek

A betegség két fázisra oszlik. Az első fázisban egy vagy több lokalizált fibrotikus plakk alakul ki, ami gyakran fájdalmas merevedéssel és a merev pénisz alakuló deformitásával jár. A második, úgynevezett fibrotikus vagy krónikus fázisban a görbület stabilizálódik, és a fájdalom a legtöbb betegnél megszűnik. Ezt követően a betegek csak kis hányadánál (3-13%) figyelhető meg spontán javulás a péniszdeformitásban.

Ez azt jelenti, hogy a betegség lefolyása kiszámítható mintát követ – van egy aktív, változó szakasz, majd egy stabil, „végleges” szakasz. Ez a megkülönböztetés kulcsfontosságú a kezelés tervezésénél, mivel más megközelítés indokolt az akut, mint a krónikus fázisban.

Bár a betegség etiológiája nem teljesen ismert, általános konszenzus van arról, hogy a Peyronie-kór genetikailag öröklődik, és másodlagosan pénisz-traumához köthető. Az utóbbi években számos tanulmány bizonyította az oxidatív stressz szerepét a betegség patogenezisében.

A betegség korai szakaszában a gyulladásos beszűrődés sejtjei nagy mennyiségű szabad gyököt és profibrotikus citokint termelnek, ami a NF-κB transzkripciós faktor aktiválódásához vezet.

Ez azt jelenti, hogy a Peyronie-kór hátterében valószínűleg egy genetikai hajlam és egy kiváltó tényező (jellemzően mikrotrauma, akár ismételt, apró, nem is feltétlenül észrevett sérülés) kombinációja áll, amit egy oxidatív stressz-alapú gyulladásos folyamat visz tovább – ez a mechanizmus fontos a jövőbeli, célzottabb terápiák fejlesztése szempontjából.

A sebészi beavatkozást kerülni kell az akut fázisban, mivel a péniszdeformitás visszatérésének vagy progressziójának kockázata ebben a szakaszban befolyásolhatja a beavatkozás optimális eredményét. Ebben a szakaszban számos konzervatív kezelési lehetőséget javasoltak, beleértve az orális, topikális és intralézionális terápiákat, az extrakorporális lökéshullám-terápiát (ESWT) és a pénisznyújtó terápiát (PTT).

Egy vizsgálat szerint a PDE5-gátlók folyamatos alkalmazása nem befolyásolta a görbület progresszióját, de ígéretes hatást mutatott a fájdalomra a Peyronie-kór akut fázisában.

Ez azt jelenti, hogy a PDE5-gátlók (mint a Viagra, Cialis) nem „gyógyítják meg” a görbületet, de a fájdalom csökkentésében hasznosak lehetnek az akut fázisban – ez egy fontos, reális elvárás, amit érdemes tisztázni orvosoddal, ha ilyen gyógyszert szednél a Peyronie-kór mellett.

Az intralézionális Clostridium histolyticum kollagenáz-injekciót 2013 óta engedélyezte az FDA, de a jóváhagyás utáni vizsgálatok nem voltak egyöntetűen pozitívak. A kezelés átlagosan mindössze 30%-os görbület-javulást eredményez, ami gyakran még mindig sebészi beavatkozást igényel a péniszdeformitás kezeléséhez.

Az eredeti vizsgálatokban mindössze 6 fokos volt a különbség a kezelt és a placebocsoport között a görbületben – ami klinikailag nem különösebben jelentős különbség -, és a betegek 40%-ánál szinte semmilyen javulás nem következett be. Későbbi vizsgálatok valamivel jobb, körülbelül 20 fokos átlagos javulást mutattak.

Ez azt jelenti, hogy bár a kollagenáz-injekció az egyetlen FDA-jóváhagyott, nem sebészi kezelés, a valós hatékonysága szerényebb, mint amit sokan feltételeznek – fontos reális elvárásokkal állni ehhez a kezeléshez, és tudni, hogy sok esetben ez sem „helyettesíti” a végleges sebészi megoldást.

A jelenlegi kezelési lehetőségek közé tartoznak az intralézionális terápiák és a sebészi kezelés súlyos deformitással élő betegeknél. A sebészi megoldások közé tartozik a pénisz-plikáció, a plakk-bemetszés vagy részleges plakk-eltávolítás graftolással, és a pénisz implantátum (amiről a korábbi cikkünkben részletesen írtunk).

Ez azt jelenti, hogy a súlyos, stabil (krónikus fázisú) görbületnél a sebészet jelenleg a leghatékonyabb, legmegbízhatóbb megoldás – ez összhangban áll azzal, amit a „Pénisz implantátum” témájú korábbi cikkünkben is bemutattunk: bizonyos esetekben a sebészi megoldás magasabb elégedettségi arányt hozhat, mint a konzervatívabb próbálkozások.