Kortizol és a női vágy: egy meglepő vizsgálat szerint nem a magas, hanem az alacsony reggeli kortizol társult a vágycsökkenéssel

A vizsgálatban a HSDD-vel élő nők szignifikánsan alacsonyabb reggeli kortizol- és dehidroepiandroszteron- (DHEA) szintet mutattak, laposabb napi kortizol-görbével és alacsonyabb ébredési kortizolválasszal (CAR), a kontrollcsoporthoz képest.

Ez azt jelenti, hogy ez egy tudományosan szigorú vizsgálat volt, ami tudatosan kizárta a legnyilvánvalóbb zavaró tényezőket (depresszió, aktuális súlyos stressz, kapcsolati problémák) – így a talált eredmény tisztábban a HSDD-hez magához köthető, nem egy egyéb, párhuzamos problémához.

Fontos megkülönböztetni az akut és a krónikus stresszt. Az akut stressznél a kortizol átmenetileg megemelkedik, és ez rövid távon valóban csökkentheti a genitális izgalmat és a szubjektív vágyat – ezt laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették, ahol az erotikus ingerekre adott magasabb kortizolválasz alacsonyabb szubjektív izgalommal társult.

Ez azt jelenti, hogy az akut, rövid távú stressz-válasz (magas kortizol egy adott pillanatban) más jelenség, mint a krónikus, tartós HSDD hátterében álló HPA-tengely-diszreguláció (ami inkább alacsony, lapos kortizol-mintázatként jelentkezik) – ez a két, gyakran összekevert fogalom magyarázza a látszólagos ellentmondást a „stressz árt” közhiedelem és a fent bemutatott vizsgálat között.

A tesztoszteronnal és a dihidrotesztoszteronnal ellentétben (amiknél a vizsgálatok jellemzően nem találtak szignifikáns összefüggést a szexuális vággyal), számos vizsgálat alacsonyabb szérum-DHEA-szintet talált a csökkent vagy hiányzó szexuális vágyról beszámoló nőknél. A DHEA és szulfát-észtere (DHEA-S) a legbővebben előforduló szteroidhormonok nőknél (és férfiaknál is), a felnőttkori szintek fokozatosan, kétharmadával csökkennek 30 és 70 éves kor között.

Ez azt jelenti, hogy a DHEA – egy kevésbé ismert, de a mellékvese által a kortizollal együtt termelt hormon – önmagában is fontos, önálló összefüggést mutat a szexuális vággyal, ami tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a mellékvese-tengely egészének állapota (nem csak a kortizol egyetlen mérése) számít.

A hosszú távú stressz, különösen gyermekkorban, felnőttkorban a hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvese (HPA) tengely diszregulációjához vezethet, abnormális bazális és stresszre adott kortizolszintekkel. A kutatók szerint az alacsony reggeli DHEA-szint valószínűleg a HPA-tengely diszregulációját tükrözi, mivel a krónikus, alacsony szexuális vággyal élő nők kórtörténetében gyakran szerepelnek stresszes gyermekkori és serdülőkori részletek.

Ez azt jelenti, hogy a „kortizol-probléma” nem egyszerűen „túl sok stressz, túl magas kortizol” – egy hosszú távú, krónikus stressz-terhelés (akár évtizedekkel korábbi, gyermekkori eredetű) a HPA-tengely egészének kimerüléséhez, elfáradásához vezethet, ami paradox módon alacsonyabb, nem magasabb kortizolszintként jelentkezhet felnőttkorban.

Egy elmélet szerint a kortizol és a tesztoszteron ugyanabból a hormonális prekurzorból, a pregnenolonból készül, és a szervezet stresszhelyzetben előnyben részesíti ezt a prekurzort a stresszhormonok irányába – ez kevesebb alapanyagot hagy a nemi hormonok számára. Érdekes módon egyes nőknél stressz hatására a tesztoszteronszint inkább megemelkedik, mint csökken – de ez a válasz sem javítja megbízhatóan a libidót, mivel az egyidejűleg emelkedett kortizol feltehetően „semlegesíti” a tesztoszteron esetleges vágyfokozó hatását.

Ez azt jelenti, hogy még ez az elméleti mechanizmus is arra utal, hogy a kortizol és a nemi hormonok kapcsolata összetettebb, mint egy egyszerű „magas kortizol = alacsony vágy” egyenlet – a kontextus (akut vagy krónikus, a HPA-tengely aktuális állapota) alapvetően befolyásolja a végeredményt.