Menopauza és libidó: mit érdemes tudni?

A genitourinális menopauza-szindróma (GSM) az ösztrogénszint csökkenésével összefüggő tünetek és fizikai változások gyűjtőneve, amik a szeméremtestet, a hüvelyt és az alsó húgyutakat érintik.

A GSM a posztmenopauzás nők körülbelül 40-50%-ánál, a premenopauzás nők körülbelül 15%-ánál fordul elő (utóbbi esetben más okokból, pl. szoptatás vagy bizonyos kezelések miatt kialakuló alacsony ösztrogénszint miatt).

A tünetek közé tartozik a hüvelyszárazság, égő érzés, viszketés, fájdalmas közösülés, sürgető vizelési inger és visszatérő húgyúti fertőzés – ezek együttesen jelentősen befolyásolhatják a szexuális érdeklődést és élvezetet.

A preklinikai és klinikai vizsgálatok konzisztensen mutatják, hogy az ösztrogének és androgének (köztük a tesztoszteron) szinergikus, serkentő hatást gyakorolnak a női szexuális válaszra, az izgató és gátló jelek közötti egyensúlyon keresztül.

Érdekes élettani tény: a tesztoszteron magasabb koncentrációban van jelen, mint az ösztradiol, mind a premenopauza, mind a posztmenopauza időszakában – ez rávilágít arra, hogy ez a hormon nem csak „férfi hormon”, hanem a nők szexuális egészségében is kulcsszerepet játszik.

Fontos megkülönböztetés: az androgének csökkenése inkább az öregedéssel, mint magával a menopauzával függ össze – a DHEA (a tesztoszteron elődje) termelése fokozatosan csökken a mellékvesékben az életkor előrehaladtával.

A női szexuális diszfunkció (ami magában foglalja a libidóval, izgalommal, orgazmussal és fájdalommal kapcsolatos problémákat) a menopauzás nők 68-86,5%-át, a premenopauzás nők 25-63%-át érinti.

Ez a rendkívül magas arány ellenére a téma gyakran alulkezelt marad – részben azért, mert az orvosi kutatás finanszírozása közel kétszer akkora a férfi egészségügyi problémákra, mint a női szexuális egészségre.

Bár sok nő tapasztal csökkent vágyat, mások fokozott érdeklődésről számolnak be a peri- vagy posztmenopauza időszakában – ez részben a terhességtől való félelem megszűnésének, részben a szülői vagy karrier-stressz csökkenésének is tudható be.

Ez azt jelenti, hogy a menopauza hatása a vágyra egyénenként rendkívül eltérő lehet – nincs egyetlen, univerzálisan érvényes forgatókönyv.

A helyi (hüvelyi) ösztrogénkezelés közvetlenül a hüvelyszövetre hat, és hatékonynak, hosszú távon is biztonságosnak bizonyul a GSM kezelésében.

Sajnos sok nő nem használja ezt a kezelést, részben azért, mert az „ösztrogén” szó automatikusan mellrákkal kapcsolódik össze a köztudatban, és egyes országokban a termékek tájékoztatója pontatlanul mellrák-kockázatként tünteti fel a helyi kezelést is.

Ha hüvelyszárazságot vagy fájdalmas közösülést tapasztalsz, mindenképp beszélj erről nőgyógyászoddal – ez egy jól kezelhető, gyakran alulkezelt tünet.

Bár nem minden országban engedélyezett hivatalosan erre a célra, a tesztoszteron-terápia „off-label” módon gyakran alkalmazott, és a kutatások szerint pozitívan hat a nők libidójára.

Fontos: a pácienseket alaposan fel kell mérni az esetleges ellenjavallatok szempontjából, és megfelelően tájékoztatni kell az off-label alkalmazásról – a hosszú távú biztonságosság és egyéb, kognícióra és szív-érrendszeri egészségre gyakorolt hatások még megerősítésre várnak.

Egy friss meta-analízis szerint a szisztémás (szájon át szedett) DHEA-kezelés nem bizonyult hatékonynak a vágy és a szexuális működés javításában normál mellékvese-funkciójú posztmenopauzás nőknél.

Ez fontos, tudományosan őszinte ellenpélda arra, hogy nem minden, „hormonálisnak” hangzó kezelés bizonyul ténylegesen hatékonynak – érdemes mindig a konkrét, megbízható kutatási eredményekre támaszkodni.

A menopauza alatti szexuális diszfunkció hátterében biológiai, pszichológiai és szociokulturális eredetű, hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők széles köre állhat – ezért a kezelésben a multidimenzionális megközelítés különösen fontos.

Ahogy a „Stressz és női libidó”, a „Szorongás hatása a szexualitásra” és az „Önbizalom és női vágy” című cikkeinkben is bemutattuk, ezek a tényezők a menopauza időszakában is releváns szerepet játszhatnak.

• Ha hüvelyszárazságot vagy fájdalmas közösülést tapasztalsz, beszélj nőgyógyászoddal a helyi ösztrogénkezelésről – ez hatékony és biztonságos.
• Ne higgy automatikusan, hogy minden „hormonális” kiegészítő hatékony – pl. a DHEA szisztémás formája nem bizonyult hatékonynak a kutatásokban.
• Ha a vágy csökkenése zavaró, fontold meg a tesztoszteron-terápia lehetőségét orvosoddal, alapos felmérés után.
• Ne feledkezz meg a pszichoszociális tényezőkről sem – a stressz, szorongás és önértékelés is szerepet játszhat.
• Ha a vágyad fokozódott a menopauza alatt, ez is teljesen normális – nem mindenkinél csökken.