Cink és férfi termékenység: mit mutatnak valójában a kutatások?

A cink különösen koncentráltan van jelen a spermium farkában és középrészében (midpiece) – ezek azok a részek, amelyek a mozgásért (motilitásért) felelősek. Ez arra utal, hogy a cink strukturálisan fontos a spermium előrehaladó mozgásához.

A cink emellett erős antioxidáns hatással is bír: segít semlegesíteni a szabad gyököket, amelyek károsíthatják a spermium sejtmembránját és DNS-ét – ugyanaz a védelmi mechanizmus, amit más antioxidánsoknál (C-vitamin, szelén, CoQ10) is látunk.

Ez magyarázza, miért találnak következetesen alacsonyabb ondó-cinkszintet a meddő férfiaknál a termékeny férfiakhoz képest a megfigyeléses (nem beavatkozásos) vizsgálatokban.

Egy klasszikus, 1996-os Prasad és munkatársai által végzett vizsgálat szerint, amikor egészséges, fiatal férfiaknál mesterségesen korlátozták a cinkbevitelt, a tesztoszteronszintjük drámaian, 73%-kal csökkent.

Ugyanez a vizsgálat azt is kimutatta, hogy cinkhiányos, idősebb férfiaknál a cinkpótlás közel megduplázta a tesztoszteronszintet – vagyis a cink és a tesztoszteron kapcsolata, legalábbis hiány esetén, nagyon erős és egyértelmű.

Ez a vizsgálat az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy a cink valóban kulcsfontosságú a tesztoszterontermeléshez – de fontos hangsúlyozni, hogy ez kifejezetten hiányos vagy korlátozott cinkbevitel mellett igaz, nem feltétlenül extrapolálható a már megfelelő cinkszinttel rendelkezőkre.

Egy 2016-os metaanalízis, ami 20 vizsgálat adatait összesítette (2600 meddőségi eset és 867 kontroll), szerint a cinkkiegészítés szignifikánsan növelte az ondótérfogatot, a spermiummotilitást és a normál morfológiájú spermiumok arányát.

Egy 2018-as, randomizált vizsgálatokat összesítő szisztematikus áttekintés szerint a cinkkiegészítés átlagosan 7,03%-os növekedéssel járt az összesített spermiummotilitásban, valamint enyhe javulással a spermiumkoncentrációban.

Ezek az eredmények biztatóak, és jó magyarázatot adnak arra, miért lett a cink olyan népszerű összetevő a termékenységi kiegészítőkben – de fontos tudni, hogy ezek jellemzően kisebb, néha módszertanilag korlátozott vizsgálatok összesítései voltak.

A FAZST (Folic Acid and Zinc Supplementation Trial) a valaha végzett legnagyobb, legszigorúbb vizsgálat a témában: 2370 párt vontak be, akiknél a férfi 5 mg folsavat és 30 mg elemi cinket, vagy placebót kapott naponta, 6 hónapon keresztül, miközben a pár termékenységi kezelés alatt állt.

Az eredmény: a kiegészítés nem járt együtt magasabb élveszülési aránnyal (aktív csoport: 34%, placebó: 34%), és nem volt szignifikáns különbség a spermiumkoncentrációban, motilitásban, morfológiában vagy az összesített mozgékony spermiumszámban sem a két csoport között.

A vizsgálatot a JAMA folyóiratban közölték 2020-ban, és a kutatók végkövetkeztetése egyértelmű volt: az eredmények nem támasztják alá a folsav és cink kiegészítés használatát a spermaminőség vagy a párok termékenységi kezelésének javítására.

A legvalószínűbb magyarázat: a FAZST-vizsgálatba bevont férfiak egy széles, nem szűrt populációt képviseltek, akiknél nem volt előzetesen igazolt cinkhiány. Ha valakinek már megfelelő a cinkszintje, a plusz cink valószínűleg nem hoz további javulást – hasonlóan ahhoz, hogy egy jóllakott embernek nem segít még több étel.

Ezzel szemben a korábbi, pozitív eredményeket mutató vizsgálatok gyakran kifejezetten meddőségi problémával küzdő, esetenként cinkhiányos populációkat vizsgáltak – ahol a hiány pótlása valóban javulást hozhatott.

Egy további szempont: a FAZST 30 mg cink-glükonátot használt – lehetséges, hogy más forma (pl. cink-pikolinát) vagy más dózis eltérő eredményt hozott volna, bár ezt egyelőre nem vizsgálták hasonlóan nagy, szigorú vizsgálatban.

Az Egyesült Államok táplálkozási ajánlása (RDA) szerint a felnőtt férfiaknak napi 11 mg cinkre van szükségük – ez az a mennyiség, ami a legtöbb egészséges felnőtt férfinál elegendő a hiány megelőzésére.

Az Egyesült Államokban a férfiak átlagos napi cinkbevitele az étrendből körülbelül 14 mg – vagyis a legtöbb, változatosan étkező férfi valószínűleg eléri vagy meghaladja az RDA-t pusztán az étrendjéből, kiegészítés nélkül.

A vegetáriánus vagy vegán étrendet követőknél magasabb lehet a tényleges szükséglet, mivel a növényi élelmiszerekben lévő fitátok gátolják a cink felszívódását – esetükben nagyobb eséllyel indokolt lehet a kiegészítés vagy a tudatosabb étrendtervezés.

Az osztriga messze a legkoncentráltabb cinkforrás – egyetlen adag akár a napi ajánlott mennyiség többszörösét is tartalmazhatja. Emellett a vörös hús és a szárnyas is jelentős mennyiségű, jól felszívódó cinket biztosít.

Egyéb jó cinkforrások: tökmag, kesudió, csicseriborsó, lencse, teljes kiőrlésű gabonák és tejtermékek – bár ezek fitáttartalma miatt a cink felszívódása kisebb hatásfokú lehet, mint az állati eredetű forrásoknál.

Egy változatos, hústartalmú étrend jellemzően elegendő cinket biztosít – a kiegészítés elsősorban azoknak lehet indokolt, akik vegetáriánusok/vegánok, vagy akiknél igazolt hiányt találtak.

A cinkhiány tünetei sokfélék és nem specifikusak lehetnek: csökkent étvágy, ízérzékelési vagy szaglási zavar, lassabb sebgyógyulás, gyengébb immunfunkció, és férfiaknál kifejezetten a nemi szervek fejlődési zavara vagy a termékenység romlása.

Súlyos cinkhiány – ami a fejlett világban ritka – kifejezettebb tüneteket okozhat, de az enyhe, „határeseti” hiány gyakran észrevétlen marad, mert a tünetei könnyen összetéveszthetők más okokkal.

Jelenleg nincs igazán érzékeny, specifikus laboratóriumi teszt a cinkhiány kimutatására – a szérum cinkszint mérése a leggyakoribb módszer, de ennek is vannak korlátai (napszaki ingadozás, gyulladás általi befolyásoltság).

A felnőttek tolerálható felső cinkbeviteli határa (UL) napi 40 mg – ez minden forrásból (étel, ital, kiegészítő) származó cinket magában foglal. Ételből gyakorlatilag lehetetlen ezt túllépni, a kockázat szinte kizárólag a kiegészítőkből származik.

A tartósan magas cinkbevitel rézhiányt okozhat, ami vérszegénységhez, immunfunkció-romláshoz, és súlyosabb esetben neurológiai problémákhoz (koordinációs zavar, zsibbadás, gyengeség) vezethet.

Rövid távú, akut túlzott bevitel (különösen 200 mg feletti egyszeri adag) hányingert, hányást és hasmenést okozhat – ezek a tünetek jellemzően megszűnnek a cinkbevitel csökkentésével.

• Ha változatosan étkezel, hús/hal fogyasztásával, valószínűleg már elegendő cinket viszel be – nem feltétlenül szükséges plusz kiegészítő.
• Ha vegetáriánus vagy vegán vagy, érdemes tudatosan odafigyelni a cinkgazdag növényi forrásokra (tökmag, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák), vagy fontold meg a kiegészítést.
• Ha ismert spermiogram-eltérésed van, és nincs egyéb nyilvánvaló ok, a cinkszint ellenőrzése és szükség esetén pótlása ésszerű, alacsony kockázatú lépés lehet.
• Ne lépd túl a napi 40 mg-os felső határt semmilyen forrásból (étel + kiegészítő) összesen.
• Ha több kiegészítőt is szedsz egyszerre, ellenőrizd, mindegyik tartalmaz-e cinket – könnyű véletlenül túllépni a határt.
• Ne várj csodát egyetlen tápanyagtól – a cink a nagyobb kép (életmód, táplálkozás, egyéb tápanyagok) egy része, nem önmagában megoldás.